Megosztás
Emlékszel még Sandokanra, a szúrós szemű kalózra?
„Változnak az idők, megváltoztam én is.”
A Sandokant alakító híres színész Kabir Bedi felett is igencsak eljárt az idő, mára már a szúrós tekintetű tigrisből kedves arcú idős úr lett.
Emlékszem arra a nyárra amikor a televízió vetítette a Sandokant, ember nem volt az utcán. Mindenki a tévé előtt ült, másnap pedig másról sem lehetett beszélni csak erről a filmről.
Akkoriban minden hosszú hajú férfit Sandokannak neveztek.
Emlékszel a zenéjére?
„Változnak az idők, megváltoztam én is.”
A Sandokant alakító híres színész Kabir Bedi felett is igencsak eljárt az idő, mára már a szúrós tekintetű tigrisből kedves arcú idős úr lett.
Emlékszem arra a nyárra amikor a televízió vetítette a Sandokant, ember nem volt az utcán. Mindenki a tévé előtt ült, másnap pedig másról sem lehetett beszélni csak erről a filmről.
Akkoriban minden hosszú hajú férfit Sandokannak neveztek.
Emlékszel a zenéjére?
Gondolatok, +1:
Uram,
súlyos keresztem, már nehezen bírom,
hisz sok év terhét cipelem életutamon,
S úgy elfáradt szívem, úgy elfáradt lábam,
akárcsak görnyedt madárcsontú vállam
De lásd, szótlan hordom keresztem,
s kitartón viszem,
bármily kérges tőle sebzett tenyerem.
Mert tudom, amit a sors reánk rótt,
el kell viselni, akkor is, ha túl nehéz
a súlyt megemelni.
De nem baj Uram, nem baj,
ha nagy súlyt rósz is rám,
csak gyermekeim vigyázd életük során
Nekik adj még tartalmas, boldog életet,
hadd lássák szépnek a múló éveket.
Mert túl hamar eljön az a végső perc,
mikor már mindegy lesz, fekszel-e, vagy kelsz,
s mindegy lesz az is, süt-e rád a nap,
vagy dermedtté tesz az éjszakai fagy.
Tudod Uram, az anyai szív,
oly gyönge tud lenni,
ha gyermekét látja
titokban szenvedni,
mert az anyai szív dobogása
az a ritmusjel,
ami gyermekének szívében
visszhangzásra lel.
Uram,
súlyos keresztem, már nehezen bírom,
hisz sok év terhét cipelem életutamon,
S úgy elfáradt szívem, úgy elfáradt lábam,
akárcsak görnyedt madárcsontú vállam
De lásd, szótlan hordom keresztem,
s kitartón viszem,
bármily kérges tőle sebzett tenyerem.
Mert tudom, amit a sors reánk rótt,
el kell viselni, akkor is, ha túl nehéz
a súlyt megemelni.
De nem baj Uram, nem baj,
ha nagy súlyt rósz is rám,
csak gyermekeim vigyázd életük során
Nekik adj még tartalmas, boldog életet,
hadd lássák szépnek a múló éveket.
Mert túl hamar eljön az a végső perc,
mikor már mindegy lesz, fekszel-e, vagy kelsz,
s mindegy lesz az is, süt-e rád a nap,
vagy dermedtté tesz az éjszakai fagy.
Tudod Uram, az anyai szív,
oly gyönge tud lenni,
ha gyermekét látja
titokban szenvedni,
mert az anyai szív dobogása
az a ritmusjel,
ami gyermekének szívében
visszhangzásra lel.
