Megosztás
Igaz, nem lehetett beprogramozni, időzíteni, de valahogy mégis nagyon szerettük.
A centrifugálást a gyerekek szerették a legjobban, mert ráülhettek a centrifuga tetejére és az mozgott alattuk. Ez is egy olyan szép emlék, amit nem felejtünk el, sőt akinek még megvan ez a mosógépe és centrifugája, az valahogy nem akar megválni tőle.
Valahogy az emberek nem dobták ki és nem ajándékozták el. Sok padláson még most is ott lapulnak ezek a gépek.
Ilyenek vagyunk mi magyarok, valahogy megszerettük a Hajdú mosógépet, és valahogy nem szívesen válunk meg tőle, hiszen magyar is volt, szép is volt, és ráadásul megbízható is volt.
Akkoriban nem kellett, hogy ennél többet tudjon egy mosógép.
Emlékszel még rá? Nektek is volt?
A centrifugálást a gyerekek szerették a legjobban, mert ráülhettek a centrifuga tetejére és az mozgott alattuk. Ez is egy olyan szép emlék, amit nem felejtünk el, sőt akinek még megvan ez a mosógépe és centrifugája, az valahogy nem akar megválni tőle.
Valahogy az emberek nem dobták ki és nem ajándékozták el. Sok padláson még most is ott lapulnak ezek a gépek.
Ilyenek vagyunk mi magyarok, valahogy megszerettük a Hajdú mosógépet, és valahogy nem szívesen válunk meg tőle, hiszen magyar is volt, szép is volt, és ráadásul megbízható is volt.
Akkoriban nem kellett, hogy ennél többet tudjon egy mosógép.
Emlékszel még rá? Nektek is volt?
Gondolatok, +1:
Anyám mosolyában benne volt az élet,
benne volt a küzdés, a tenni akarás,
és benne volt az a mérhetetlen túlélési erő,
mellyel leplezni tudta szíve fájdalmát.
Mert anyám mosolygott akkor is, ha szívét
mélységes mély bánat kínja járta át,
s mosolygott, akkor is, mikor minden reménye
elillanó füstként fellegekbe szállt.
Anyám édes mosolygását hogy feledhetném,
hisz az a mosoly éltet, ha elkeseredem,
és az mutat majd helyes utat azon célirányba,
ahol egykor tárt karokkal átölelhetem.
Anyám mosolyában benne volt az élet,
benne volt a küzdés, a tenni akarás,
és benne volt az a mérhetetlen túlélési erő,
mellyel leplezni tudta szíve fájdalmát.
Mert anyám mosolygott akkor is, ha szívét
mélységes mély bánat kínja járta át,
s mosolygott, akkor is, mikor minden reménye
elillanó füstként fellegekbe szállt.
Anyám édes mosolygását hogy feledhetném,
hisz az a mosoly éltet, ha elkeseredem,
és az mutat majd helyes utat azon célirányba,
ahol egykor tárt karokkal átölelhetem.
