Megosztás
Igen, nekünk magyar embereknek a Balaton a Riviera. Hiszen annyi szép emlék fűződik hozzá.
Azok a csodálatos emlékek, mikor még nem az volt a fontos, hogy ki milyen autóval érkezik a Balatonra, vagy, hogy kinek milyen márkájú a fürdőruhája. Csak az volt a lényeg, hogy jól érezzük magunkat. Ha megéheztünk megtette egy fokhagymás lángos is, és ahogy megettük rohantunk vissza a vízbe. Ezek voltak azok a szép idők, amik felejthetetlenné teszik azokat a nyaralásokat amiket a Balatonnál tölthettünk.
Dobj egy lájkot, ha neked is van szép balatoni emléked!
Azok a csodálatos emlékek, mikor még nem az volt a fontos, hogy ki milyen autóval érkezik a Balatonra, vagy, hogy kinek milyen márkájú a fürdőruhája. Csak az volt a lényeg, hogy jól érezzük magunkat. Ha megéheztünk megtette egy fokhagymás lángos is, és ahogy megettük rohantunk vissza a vízbe. Ezek voltak azok a szép idők, amik felejthetetlenné teszik azokat a nyaralásokat amiket a Balatonnál tölthettünk.
Dobj egy lájkot, ha neked is van szép balatoni emléked!
Gondolatok, +1:
Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
ha öt perccel később érünk oda,
sietünk, egymás mellett úgy megyünk el…
egymás szemébe nem nézünk soha,
futunk, Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.
Nincsenek már azok a régi ünnepek,
mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
s áldott némasággal várták az éjszakát,
szenthittel hitték Betlehem csillagát,
és imádkoztak, együtt, szeretetben,
Miatyánk, Miatyánk ki vagy a mennyekben…
Nincs már az a régi boldog áhítat,
mit a karácsony nyugalma átitat…
csak futunk, csak futunk,
s az életünk utol mégsem érjük,
futva, rohanva el sosem érjük…
mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
egymáshoz szólva, szépen, csendesen.
Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
ha öt perccel később érünk oda,
sietünk, egymás mellett úgy megyünk el…
egymás szemébe nem nézünk soha,
futunk, Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.
Nincsenek már azok a régi ünnepek,
mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
s áldott némasággal várták az éjszakát,
szenthittel hitték Betlehem csillagát,
és imádkoztak, együtt, szeretetben,
Miatyánk, Miatyánk ki vagy a mennyekben…
Nincs már az a régi boldog áhítat,
mit a karácsony nyugalma átitat…
csak futunk, csak futunk,
s az életünk utol mégsem érjük,
futva, rohanva el sosem érjük…
mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
egymáshoz szólva, szépen, csendesen.
