De jó is volt ez akkoriban!

Lehet, hogy akkoriban nem volt ilyen sokféle fagyi, de mégis akkoriban valahogy más volt minden.
Az biztos, hogy nem volt ennyi kimondhatatlan nevű fagyi és ha nekünk gyerekeknek volt egy bélásunk (kétforintosunk) rögtön elfagyiztuk. Soha semmi bajunk nem volt, akkoriban nem volt ennyiféle allergia és más furcsa betegség. Képesek voltunk egész nap mezítláb szaladgálni és néha olyan mocskosak voltunk, hogy az esti fürdővíz szinte fekete lett tőlünk. Így volt ez jó, így volt ez szép.

Te is emlékszel még ezekre az időkre?
Gondolatok, +1:
Aranyosi Ervin: Szeretni jöttem

Szemem csukva, arcom ragyog.
Hahó világ! Hát itt vagyok!
Leszülettem, hogy itt legyek,
hogy jó legyek és jót tegyek.

Az arcomon mosoly ragyog,
amit neked tovább adok!
Kérlek, Te is add majd tovább,
hadd mosolyogjon a világ.

Lelkem örömmel van teli,
s legyen vidám, ki megleli,
minden szép mosoly üzenet,
mely lángra gyújtja tüzemet.

Én szeretettel bélelem,
s nem ronthat rajta félelem.
Ne taníts hát félni engem,
hadd maradjon béke bennem!

Élni és szeretni jöttem,
alig pár nap van mögöttem,
Szemem csukva, arcom ragyog.
Hahó világ! Boldog vagyok!

Ezek is érdekelhetnek