Emlékszik még valaki ezekre a szép időkre?

Mindig minket, gyerekeket küldtek a boltba szódás patronért.
De nem bántuk, mert a boltba járás egyébként is olyan gyerek munka volt, és a visszajáróból vehettünk magunknak valamit.

Akkoriban pár forintból vehettünk nyalókát, vagy egy kisebb csokit.
Ezért nem bántuk mi, ha menni kellett.
Sőt, olykor a gyerekek még civakodtak is, hogy ki menjen a boltba, vagy néha a testvérek közösen mentek.

A szóda mellé vettünk szörpöt. Emlékszem, milyen jól esett az a habos málnaszörp azokban a nyári melegekben...
Gondolatok, +1:
Hány éves a fiad?
- 18.
- Van telefonja?
- Igen..

- A bátyja kinőtt ruháit hordja?
- Nem, mindig új ruhákat szeretne.
- Mennyit adsz neki naponta?
- 500-800 forint.
- És neked mennyi van most a zsebedben?
- A kenyérre való...
- És ő most hol van?
- Pizzázóba a haverjaival.
- És te hova mész?
- Dolgozni, hogy neki mindene meglegyen amit szeretne.

Körülbelül így van, de egyesek ezt nem veszik észre.
Tiszteljétek a szüleiteket mert megérdemlik!

Ezek is érdekelhetnek