Egy Magyar srác milliókat keres Kanadában ezekkel a régiségekkel.

Régi faszenes vasalókkal kezdett el kereskedni egy magyar srác Kanadába, és óriási vagyonra tett szert. Nézd meg, hogyan csinálja.

Mint sokan mások, eleinte segédmunkásként dolgozott a magyar fiú. Építkezéseken, majd egy kertépítő cégnél kapott munkát.
Arra lett figyelmes, hogy ott kint nagyon sokan antik dologgal díszítik a lakásukat, kertjüket.
Régi fatalicskákat, és régi öntöttvas vasalót használnak virágtartóként, és díszítő elemként az emberek. Mivel tudta, hogy Magyarországon a bolhapiacon, ócska piacon ezeket nagyon olcsón lehet megvenni, rákérdezett, hogy ott Kanadába ezek mennyibe kerülnek.
Meglepő választ kapott, egy ilyen vasaló ára többszöröse annak, mint ő ott egy hónap alatt megkeresett. Ezért úgy döntött, hogy a munka mellett elkezd ezekkel a régiségekkel kereskedni. Ehhez a Magyarországon maradt szülei adták a segítséget, ők küldték ki neki a vasalókat, eleinte 1-2 darabot, majd egyre többet.
Olyan nagy volt rá a kereslet, és olyan jó áron tudta adni ezeket a dolgokat, hogy hamarosan elterjedt a híre a fiúnak a lakberendező, és kertépítő cégek közt. Olyan sok rendelést kapott, hogy egyedül már nem bírta. A Kanadaiak segítettek neki céget alapítani, és így már tudott maga mellé segítséget is felvenni, és bővítette a kínálatát régi bútorok és más hasonló régiségekkel.
Mára már a cég nagyon kinőtte magát, de azért a régi faszenes vasaló a mai napig sláger termék maradt.
Sokszor a lehetőség ott van az emberek orra előtt, és csak észre kéne venni.
Ennek a srácnak a lehetőségét úgy hívták, hogy vasaló, és a Te lehetőségedet hogyan hívják?
Vedd észre, találd meg!
Gondolatok, +1:
- Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.

- Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
- Értem – hebegtem megrendülve.

- Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.

- A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…

Ezek is érdekelhetnek