
Rózsa Gyuri volt a kedvenc.
Olyan nagyon megszerették a nézők, hogy akkoriban azt mondták:
„kezdődik a Rózsa Gyuri!”
Izgultunk a játékosokért, és nagyon örültünk amikor a Gyuri segített egy kicsit rávezetni a játékost a helyes válaszra. A mi Gyurink olyan kedves volt, szerette ha nyernek nála az emberek.
Nézd meg, hogy volt amikor mentegetőznie kellett, hogy túl engedékeny…
Emlékszel még?
Olyan nagyon megszerették a nézők, hogy akkoriban azt mondták:
„kezdődik a Rózsa Gyuri!”
Izgultunk a játékosokért, és nagyon örültünk amikor a Gyuri segített egy kicsit rávezetni a játékost a helyes válaszra. A mi Gyurink olyan kedves volt, szerette ha nyernek nála az emberek.
Nézd meg, hogy volt amikor mentegetőznie kellett, hogy túl engedékeny…
Emlékszel még?
Gondolatok, +1:
Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél.
Először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem nézel.
Nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek.
Alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nekem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé,
fát, virágot, lombos ágat, -
fölemeled az anyádat.
Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél.
Először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem nézel.
Nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek.
Alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nekem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé,
fát, virágot, lombos ágat, -
fölemeled az anyádat.