Megosztás
Lehet, hogy furcsa, de jobban esett egy egyszerű piskóta, mint most bármilyen drága francos sütemény.
Akkoriban a nagymamák csak gondoltak egyet, és már kavarták is a piskótának valót, hogy nekünk gyerekeknek kedveskedjenek.
Olyan szép sárga piskótát azóta sem ettem.
Tisztán emlékszem a gáztűzhelyérre, aminek nagy fekete gombjai voltak és barna teteje. Ezzel a régi gáztűzhellyel tudtak azok a kedves nagymamák csodálatos piskótákat sütni.
Mit nem adnék, ha csak még egyszer ott alhatnék abban a konyhában, ha csak egy pillanatig is érezhetném azokat az illatokat.
Akkoriban a nagymamák csak gondoltak egyet, és már kavarták is a piskótának valót, hogy nekünk gyerekeknek kedveskedjenek.
Olyan szép sárga piskótát azóta sem ettem.
Tisztán emlékszem a gáztűzhelyérre, aminek nagy fekete gombjai voltak és barna teteje. Ezzel a régi gáztűzhellyel tudtak azok a kedves nagymamák csodálatos piskótákat sütni.
Mit nem adnék, ha csak még egyszer ott alhatnék abban a konyhában, ha csak egy pillanatig is érezhetném azokat az illatokat.
Gondolatok, +1:
Reszkető, fáradt hangodon
csak egyszer még: Szólj hozzám, Mama!
Lásd; eltévedtem, s nem tudom,
merre visz az Éjszaka ...
Nem látom szemed fényét,
mely Hitet adott, Merszet, és Célt.
Nem foghatom többé kezed
hogy megcsókoljam ... mindenért ...
Nem hallhatom óvó szavad
mely intett; dorgált; dicsért ...
- Magam kell lássam az Út rögét
ha elérni vágyom a Tiszta Célt.
Míg gyermek voltam, ifjú, bohó:
Nem éreztem, hogy kell szavad ...
Most sírva kérlek; Szólj! Ó, szólj még ...
De elszállt a Szó, mint a pillanat ...
Most érteném már! Fogadnám ...
De elszállt a Szó; csak emlék maradt.
Emlék maradt, csak ezt áldhatom,
s csak a földet csókolhatom, mi rejti
mélyben is szerető, óvó hangodat ...
Reszkető, fáradt hangodon
csak egyszer még: Szólj hozzám, Mama!
Lásd; eltévedtem, s nem tudom,
merre visz az Éjszaka ...
Nem látom szemed fényét,
mely Hitet adott, Merszet, és Célt.
Nem foghatom többé kezed
hogy megcsókoljam ... mindenért ...
Nem hallhatom óvó szavad
mely intett; dorgált; dicsért ...
- Magam kell lássam az Út rögét
ha elérni vágyom a Tiszta Célt.
Míg gyermek voltam, ifjú, bohó:
Nem éreztem, hogy kell szavad ...
Most sírva kérlek; Szólj! Ó, szólj még ...
De elszállt a Szó, mint a pillanat ...
Most érteném már! Fogadnám ...
De elszállt a Szó; csak emlék maradt.
Emlék maradt, csak ezt áldhatom,
s csak a földet csókolhatom, mi rejti
mélyben is szerető, óvó hangodat ...
