A játék volt a fontos, és nem az, hogy kinek milyen ruhája van...

A kisebb gyerekek a kinőtt ruhákat kapták meg a nagyobb testvértől.
Emlékszik még erre valaki?

A fiúk ezt nagyon nem szerették, főleg akinek nővére volt.
Járhatott lányos ruhákba.

Most vicces, de akkoriban azért nem volt ám ez olyan jó dolog.
Talán csak azért nem zavart annyira, mert akkoriban mindenkinél így ment.

Akkoriban valahogy jobban spóroltak a szülők, bár az is igaz, hogy a ruhák sokkal többet kibírtak. Pedig a gyerekek sem voltak angyalok, sőt, ők voltak azok akik csak igazán igénybe vették a ruhákat. Hiszen még igencsak nagy játszások mentek…

Emlékszik még valaki ezekre a szép időkre?
Gondolatok, +1:
"Elítélhetsz... Mutogathatsz rám... Kibeszélhetsz és bánthatsz a hátam mögött azért, ami vagyok. Nem érdekel. Már nem. Én tudom mit miért tettem. Emlékszem minden könnycseppemre, minden esésemre. Te átélted mindezt? Tudod nekem mikor mi mennyire fájt? Hát ez az: fogalmad sincs.

Lépj bele a cipőmbe és botladozz végig az utamon. Láss a szememmel, érezz a szívemmel. Érted már? Nem? Persze, hogy nem. Ezt mindenkinek magának kell átélnie. Szóval nagyon gyorsan hagyd abba a mutogatást és kezdj el magaddal foglalkozni, mert a gondok leginkább nálad vannak, nem nálam."

Ezek is érdekelhetnek