Emlékszel még?

Igaz, akkoriban nekünk gyerekeknek nem volt túl sokféle jégkrém ami közül választhattunk, de talán nem is kellett. Hiszen nekünk ott volt Leó jégkrém ami bár csak pár ízesítésben volt kapható, mégis imádtuk. Nem kellett sokat gondolkozni nekünk gyerekeknek azon, hogy milyet válasszunk, azt választottuk amilyen volt, és az akkor úgy jó is volt. Imádtuk. Ha épp vanília-csoki volt kapható a boltban akkor azt szerettük, ha puncs vanília akkor pedig azt.

Valójában akkoriban az élet is ilyen egyszerű volt. Ha volt pénzünk vettünk magunknak édességet, ha nemvolt, akkor pedig nem. Ennyi, és ezzel meg is volt oldva a dolog.

Az biztos, hogy ha mi, gyerekek kaptunk egy jégkrémet akkor annak nem volt ideje megolvadnia.
Sőt a műanyag pohárkából az utolsó csepp jégkémet is kivarázsoltuk az ujjunkkal, vagy ha pálcikás jégkrémet kaptunk, akkor ha elfogyott a jégkém a pálcikát még úgy üresen is órákig nyalogattuk.

Még ma is jó érzéssel tölt el, ha rágondolok milyen jó ízűen tudtuk enni ezeket a jégkrémeket a nyári szünetben. Gyermekkorunk kedvence volt, emlékszel?
Viccek, +1:
A nyolcvan éves férfi felhí­vja távol élő fiát:
- Fiam! Anyád és én úgy döntöttünk, hogy elválunk. Arra kérnélek, hogy hívd fel a nővéredet, és kí­méletesen közöld vele a hí­rt.
A fia azonnal telefonál a nővérének és közli vele a rossz hí­rt. A nővére tüstént intézkedni kezd.
- Azonnal csomagolunk, hazautazunk és rendbe rakjuk a dolgokat. Majd felhí­vja az apját is:
- Azonnal hazautazunk, addig ne csináljatok semmit!
Az apja: - Jó, akkor várunk.
Majd odafordul a feleségéhez:
- Nos, a gyerekek nálunk töltik a karácsonyt. Csak azt tudnám, Húsvétra mit fogunk kitalálni...

Ezek is érdekelhetnek