Olyan volt nekünk mint egy mesekönyv

Olyan volt nekünk mint egy mesekönyv.
Amikor már egy kicsit is ment az olvasás, akkor már vettük elő és olvasgattuk.

Nagyon szerettük, mert rengeteg sok szép kép volt benne, és hozzájuk versecskék, mondókák.
Olvastuk, mint egy mesekönyvet, és szerettük mint egy mosó macit, vagy egy gőgös gúnárt.

Jó könyvek voltak, hiszen a mai napig jó szívvel emlékszünk rá...
Viccek, +1:
Szülőszobán:
- Asszonyom, önnek gyönyörű, lángvörös hajú gyermeke született!
- Doktor úr, kérem segítsen! Látja, én fekete vagyok, és a férjem is az! Te jó ég, amint meglátja a gyereket, azonnal rá fog jönni, hogy megcsaltam! - sír-rí az asszonyka. Az orvos megsajnálja ..
Kimegy Apukához, aki tűkön ül a folyosón. Behívja az orvosi szobába és nagy komolyan megszólítja:
- Uram, lenne egy pár kérdésem mielőtt láthatja a gyermekét. Mondja, hányszor szeretkezik ön a feleségével? Naponta, esetleg naponta többször?
- Annyira nem sűrűn, doktor úr.
- Hetente?
- Hát azért annyira sem sűrűn, doktor úr.
- Akkor mégis hányszor???
- Hát havonta-kéthavonta talán...- vallja be szégyenkezve a férj.
- Na akkor kedves Apuka most bemegy a szülőszobába, és megnézi mit művelt azzal az elrozsdásodott szerszámával!

Ezek is érdekelhetnek