Emlékszel még milyen sokszor sütöttünk szalonnát?

Emlékszel még, hogy milyen jó egy közös szalonna sütés? Milyen jókat lehet beszélgetni?

Sajnos ez is egy olyan szokásunk volt nekünk Magyaroknak, ami lassan kimegy a divatból, és átveszi valami más, idegen szokás a helyét. Nagyot változott a világ körülöttünk, egyre jobban átalakulnak a szokásaink, pedig nem szabadna, hogy így legyen. Bár olykor, olykor még lehet néha érezni, hogy valahol szalonnát sütnek... de sajnos egyre ritkábban.

Ne hagyjuk, hogy feledésbe merüljön ez a régi jó szokásunk, hívjuk meg ismerőseinket, rokonainkat egy közös szalonnasütésre, vitassuk meg az élet nagy dolgait, beszéljük át gondjainkat. Ezek a régi jó szokásaink nagy értékek, hát elevenítsük fel őket.

Amennyiben tetszett neked ez a cikk, oszd meg, hogy ismerőseid is láthassák.
Viccek, +1:
Az egyik óvodás csak ült a padon tétlenül, erre odament segíteni az óvónéni. Nagyon megizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát, ám erre a kis gyerek azt mondja:
- Óvónéni, fordítva van a lábamon!
A nő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és ismét nagy kínlódások közepette, most már rendesen felcibálta a kis gyerek lábára a csizmát.
- Na, most már jó?
- Ez nem az én csizmám.
A nő egyre idegesebb lett, őrült tempóban lerángatta a gyerek lábáról a csizmát, miközben az folytatta a mondókáját:
- Hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán. Ismét nagy erőlködések közepette ráadta a kisfiú lábára a csizmát.
- Na, ez kész. Hol a sapkád?
Mire a gyerek :

- A csizmámban...

Ezek is érdekelhetnek