Megosztás
Néha légy bolond, egy kicsikét!
Elrepül úgy a szürke gond,
Derül az ég.
Van abba valami báj,
Hogyha kacag a máj. Szárnyal a kedv, mint a kacsamadár!
Légy vidám, vagány akár egy srác!
Fújd meg a tülköt ,trombitálj, valamit játssz!
Ha baj van mégse legyen soha kedélyed lőporos,
Ne is figyelj oda, mint mond egy főokos!
Szerintem az bolond, ki téged mindezért paprikajancsinak mond.
Mézga Géza vagyok, nem lopom a napot.
De nyakamon a csacsika család
Elég nagy a rakás, de kicsi a lakás
És nem forgatja mesekacsaláb.
Van minálunk hajcihő, kitűnő hangulat,
Olyan, mint a vadnyugat zenebona, ricsaj.
Papa, mama, gyerekek csupa szív, szeretet
Egy se nyafog, kesereg tréfa csupán a baj.
Kriszta tiszta gyagya, mert vizes az agya -
Bemutatom lüke Aladárt.
Folyton marja, böki, mint cicust a Blöki,
Itt nincs elásva még a csatabárd.
Van minálunk hajcihő, kitűnő hangulat
Olyan, mint a vadnyugat: zenebona, ricsaj.
Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet
Egy se nyafog, kesereg tréfa a baj.
Elrepül úgy a szürke gond,
Derül az ég.
Van abba valami báj,
Hogyha kacag a máj. Szárnyal a kedv, mint a kacsamadár!
Légy vidám, vagány akár egy srác!
Fújd meg a tülköt ,trombitálj, valamit játssz!
Ha baj van mégse legyen soha kedélyed lőporos,
Ne is figyelj oda, mint mond egy főokos!
Szerintem az bolond, ki téged mindezért paprikajancsinak mond.
Mézga Géza vagyok, nem lopom a napot.
De nyakamon a csacsika család
Elég nagy a rakás, de kicsi a lakás
És nem forgatja mesekacsaláb.
Van minálunk hajcihő, kitűnő hangulat,
Olyan, mint a vadnyugat zenebona, ricsaj.
Papa, mama, gyerekek csupa szív, szeretet
Egy se nyafog, kesereg tréfa csupán a baj.
Kriszta tiszta gyagya, mert vizes az agya -
Bemutatom lüke Aladárt.
Folyton marja, böki, mint cicust a Blöki,
Itt nincs elásva még a csatabárd.
Van minálunk hajcihő, kitűnő hangulat
Olyan, mint a vadnyugat: zenebona, ricsaj.
Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet
Egy se nyafog, kesereg tréfa a baj.
Gondolatok, +1:
Felnőtt lettem, Tőled távol, messze a szülői háztól, de minden kincset, mit Tőled kaptam, itt őrzöm örökké magamban. Édesanya simogass meg! Legyek újra megint gyermek. Ölelj át ha felkereslek, érezd, hogy most is szeretlek.
"Mikor legelső csókot reám leheltél,
Anyám, Te Édes, mondd,
már akkor is, miért szerettél?
Kis béka-testem, akkor még nedves; véresen.
Üvöltve sírtam, s Hozzád tapadtam éhesen.
Még fájt a Világ,
zörej hasított, szúrt a Fény,
de karjaidban a biztos, tejszagú Remény.
Az első arc, első hang, az első Lélek.
Átöleltél, Te voltál nekem az Élet!
Emlékszel?
Először Néked mosolyogtam.
Mennyire örültél minden mosolyomnak!
Táplálékom édes kútja, botló lépteimnek útja,
első szavam volt a neved,
álom- manóm, az éneked.
Ha lázban égtem, beteg voltam,
szemed fényétől gyógyultam,
s hangod nyugodt tengerében,
együtt úsztunk a mesékben.
Ha rosszalkodtam, nagy bajomban,
védekezőn Hozzád bújtam,
s nagy bánatom, könnyes szemem,
ott pihent meg az öledben.
Tanítottál, úgy neveltél,
a helyes mederbe tereltél.
Mikor lázadtak a kamasz vágyak,
türelemmel mind kivártad.
Felnőtt lettem, Tőled távol,
messze a szülői háztól,
de minden kincset, mit Tőled kaptam,
itt őrzöm örökké magamban.
Édesanya simogass meg!
Legyek újra megint gyermek.
Ölelj át ha felkereslek,
érezd, hogy most is szeretlek!"
Felnőtt lettem, Tőled távol, messze a szülői háztól, de minden kincset, mit Tőled kaptam, itt őrzöm örökké magamban. Édesanya simogass meg! Legyek újra megint gyermek. Ölelj át ha felkereslek, érezd, hogy most is szeretlek.
"Mikor legelső csókot reám leheltél,
Anyám, Te Édes, mondd,
már akkor is, miért szerettél?
Kis béka-testem, akkor még nedves; véresen.
Üvöltve sírtam, s Hozzád tapadtam éhesen.
Még fájt a Világ,
zörej hasított, szúrt a Fény,
de karjaidban a biztos, tejszagú Remény.
Az első arc, első hang, az első Lélek.
Átöleltél, Te voltál nekem az Élet!
Emlékszel?
Először Néked mosolyogtam.
Mennyire örültél minden mosolyomnak!
Táplálékom édes kútja, botló lépteimnek útja,
első szavam volt a neved,
álom- manóm, az éneked.
Ha lázban égtem, beteg voltam,
szemed fényétől gyógyultam,
s hangod nyugodt tengerében,
együtt úsztunk a mesékben.
Ha rosszalkodtam, nagy bajomban,
védekezőn Hozzád bújtam,
s nagy bánatom, könnyes szemem,
ott pihent meg az öledben.
Tanítottál, úgy neveltél,
a helyes mederbe tereltél.
Mikor lázadtak a kamasz vágyak,
türelemmel mind kivártad.
Felnőtt lettem, Tőled távol,
messze a szülői háztól,
de minden kincset, mit Tőled kaptam,
itt őrzöm örökké magamban.
Édesanya simogass meg!
Legyek újra megint gyermek.
Ölelj át ha felkereslek,
érezd, hogy most is szeretlek!"
