Ütni kellett ha nem működött!

Ha nem működött akkor ütöttük, csapkodtuk, és bírta!
Nem ment szét, pedig az egész család ütötte.
De nagyon szerettük.

Éjszaka ezzel mentünk ki vécére, vagy ha ki kellett menni az udvarra, akkor ezt a zseblámpát vittük.
Ha elemet vagy izzót kellet cserélni benne, akkor még mi gyerekek is meg tudtuk csinálni, de inkább ütöttük, hátha csak az érintkezése rossz.

Emlékszik még erre a zseblámpára valaki?
Dobj egy lájkot, ha nektek is volt!
Gondolatok, +1:
Nekem már nincs anyám, ki simogasson,
Estére érve álomba ringasson,
Gyengéd kezével édesen becézzen,
Szelíd szaván szép meséket meséljen,

Az én anyám a kéklő égben él már,
Csillag-szemével onnan néz le énrám:
Ha boldognak lát arca felragyog,
De mindig sír, ha szomorú vagyok.

Az én anyám olyan mint mindegyik:
Őnéki fáj ha gyermekét verik,
Ne bántsátok hát egymást emberek!
Minden rossz szó egy anyán ejt sebet...

Minden ütés egy anyaszívet ér,
Nyomában onnan serken ki a vér.
Ó szeressétek egymást, emberek!
Anyátokért... ha másért nem lehet...

Ezek is érdekelhetnek