Mi még iskolatejet ittunk, és kiflit majszoltunk a szünetben

Nem is csoda, hogy mi mindig éhesek voltunk a suliban. Szünetben futkároztunk, kergetőztünk, persze, hogy megéheztünk. Emlékszem milyen sokáig kellett sorban állni az iskola büféjében, hogy megvehessük az uzsonnát, és inkább kiflit, tejet, zsemlét vettünk, mint valami édességet, vagy szénsavas üdítőt.

Emlékszem szüleimtől 5 forintot kaptam uzsonnapénzként. Az 5 forintos már sokkal nagyobb volt mint az 1-2 forintos és a fillérek, tehát ha volt egy 5 forintos a zsebemben, akkor annak éreztem a súlyát, és az értékét is, mert maradt pár forint, és azt el tudtam tenni. Gyűjtögettem, és szaporodtak ám a forintok.

Főleg, ha iskolabélyeget vettem belőle, akkor meg aztán tényleg vagyonosnak érezhettem magam.

Emlékszel még ezekre a szép időkre?
Viccek, +1:
Megy a púpos a temetőben. Elé ugrik egy kis törpe és megkérdezi:
- Púpos mi van a hátadon?
- Egy púp.
- Kell az neked?
- Nem.
És láss csodát a púpos felegyenesedik és rendesen jár. Boldogan megy be a városba, amikor találkozik a sántával. Neki is elmondja a történetet.
A sánta fejvesztve rohan a temetőbe. Elé is odaugrik a törpe és megkérdezi:
- Mi van a hátadon sánta?
- Semmi.
- Nesze itt egy púp.

Ezek is érdekelhetnek