Emlékszem amikor még kisgyerek voltam és néztem a dédikét, ahogy sürög - forog a konyhában és készíti vele a barátfülét. Igen persze nem mindenhol barátfülének hívják az országban...

A házi szilvalekvár mennyei ízét sem pótolja semmi más, mint ahogy azt a derelyét sem, amit dédike készített.
Hiába van meg a recept soha nem lesz ugyanolyan finom, mint az a derelye, amiben egy egész élet munkája és szeretete benne van.

Neki még nem volt terhes hajnalban felkelni és hipp - hopp sütni egyet.
A szeretet vezérelte... Valószínűleg attól volt annyira finom... Az íze most is a számban van...
Viccek, +1:
Egy parasztbácsi sétál a Hortobágyon, már nagyon szomjas, egyszer csak meglát egy kutat. Odasiet, felvesz egy kavicsot és beledobja, de nem hallja, hogy hol az alja.
Erre megfog egy fadarabot, beledobja, de most se hallja, hogy hol az alja.
Már nagyon ideges és szomjas, meglát egy nagy üllőt és beledobja, de még mindig nem hall semmit. Ekkor hátranéz és látja, hogy egy kecske rohan felé és fel akarja öklelni.
A bácsi gyorsan félreugrik, a kecske pedig beleugrik a kútba. Ezt nagyon nem érti szegény öreg.
Kisvártatva jön egy ember és megkérdi az öreget, hogy nem látott-e erre egy kecskét. Erre a bácsi ezt feleli:
> - Dehogynem! Épp az előbb ugrott bele a kútba.
Erre a férfi azt mondja:
- De hát az lehetetlen! Egy rohadt nagy üllőhöz volt kikötve!

Ezek is érdekelhetnek