Megosztás
Havonta jelent meg, és mi alig vártuk, hogy olvashassuk.
Aki kiolvasta, attól kölcsönkértük, és mi is adtunk olyat, amit neki nem volt meg, vagy még nem olvasott ki.
Az iskolában így cserélgettük egymás közt ezeket az újságokat. Szünetben, de volt, hogy órán is olvastuk, amit ha meglátott a tanár akkor bizony elvette. Milyen vicces ugye?
Mit nem adnának a mai tanárok azért, ha a gyerekek olvasnának, nem pedig a telefonjukat nyomkodnák…
Meg volt ennek a képregényeknek a maguk csodálatos kis hangulata. Ez is hozzá tartozik a szép gyerekkori emlékeinkhez.
Oszd meg, ha Te is olvastad.
Aki kiolvasta, attól kölcsönkértük, és mi is adtunk olyat, amit neki nem volt meg, vagy még nem olvasott ki.
Az iskolában így cserélgettük egymás közt ezeket az újságokat. Szünetben, de volt, hogy órán is olvastuk, amit ha meglátott a tanár akkor bizony elvette. Milyen vicces ugye?
Mit nem adnának a mai tanárok azért, ha a gyerekek olvasnának, nem pedig a telefonjukat nyomkodnák…
Meg volt ennek a képregényeknek a maguk csodálatos kis hangulata. Ez is hozzá tartozik a szép gyerekkori emlékeinkhez.
Oszd meg, ha Te is olvastad.
Viccek, +1:
Egy ember egy órája kínlódik a WC-ben, de hiába, még semmi eredmény.
Közben hallja, hogy a szomszédba valaki benyit, majd a szokásos bemelegítő zajokat követően ssssss, aztán csobbb.
Emberünk nyögve, kínlódva, vigaszt remélve átszól:
- Jaj, de irigylem magát.
Válasz is érkezik:
- Ne irigyeljen. Az első a nadrágomba ment, a második a mobilom volt.
Egy ember egy órája kínlódik a WC-ben, de hiába, még semmi eredmény.
Közben hallja, hogy a szomszédba valaki benyit, majd a szokásos bemelegítő zajokat követően ssssss, aztán csobbb.
Emberünk nyögve, kínlódva, vigaszt remélve átszól:
- Jaj, de irigylem magát.
Válasz is érkezik:
- Ne irigyeljen. Az első a nadrágomba ment, a második a mobilom volt.
