Megosztás
Van pár olyan dolog amitől a nők egyszerűen megőrülnek, amit nem lehet huzamosabb ideig elviselni. Mégis a férfiak nap mint nap elkövetik ezeket a hibákat a nőkkel szemben.
A nők utálják:
• Ha nem egyenrangú félként kezeli őket a párjuk.
• Ha a pasi meg van róla győződve, hogy ő hűséget fogadott, nem pedig vakságot.
• Ha a pasi a saját anyját hozza fel jó példaként egy vitás helyzetben.
• Ha egy férj, nem veszi ki a részét a gyereknevelésből.
• Ha a pasi nem ügyel úgy a megjelenésére, mint a kapcsolat kezdetén.
Ezek a dolgok bosszantják a nőket egy párkapcsolatban, de egy nő részére a legszörnyűbb ha a pasi szellent, és azt még úgy csinálja, hogy mindenkinek jusson az illatból.
Ezek azok a dolgok, amiktől szenvednek a nők világszerte.
A nők utálják:
• Ha nem egyenrangú félként kezeli őket a párjuk.
• Ha a pasi meg van róla győződve, hogy ő hűséget fogadott, nem pedig vakságot.
• Ha a pasi a saját anyját hozza fel jó példaként egy vitás helyzetben.
• Ha egy férj, nem veszi ki a részét a gyereknevelésből.
• Ha a pasi nem ügyel úgy a megjelenésére, mint a kapcsolat kezdetén.
Ezek a dolgok bosszantják a nőket egy párkapcsolatban, de egy nő részére a legszörnyűbb ha a pasi szellent, és azt még úgy csinálja, hogy mindenkinek jusson az illatból.
Ezek azok a dolgok, amiktől szenvednek a nők világszerte.
Gondolatok, +1:
Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél.
Először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem nézel.
Nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek.
Alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nekem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé,
fát, virágot, lombos ágat, -
fölemeled az anyádat.
Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél.
Először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem nézel.
Nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek.
Alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nekem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé,
fát, virágot, lombos ágat, -
fölemeled az anyádat.
