Olyan volt nekünk mint egy mesekönyv

Olyan volt nekünk mint egy mesekönyv.
Amikor már egy kicsit is ment az olvasás, akkor már vettük elő és olvasgattuk.

Nagyon szerettük, mert rengeteg sok szép kép volt benne, és hozzájuk versecskék, mondókák.
Olvastuk, mint egy mesekönyvet, és szerettük mint egy mosó macit, vagy egy gőgös gúnárt.

Jó könyvek voltak, hiszen a mai napig jó szívvel emlékszünk rá...
Viccek, +1:
A benzinkutas felfigyel egy sírdogáló szőke nőre.
Kérdezi tőle,hogy mi a baj.
- A gyújtáskapcsolóban hagytam a kocsikulcsot, és az ajtót véletlenül lezártam a zárgombbal. Nem tudom,hogy nyissam ki.
- Sajnos én nem tudok a pult mögül kimenni, hogy segítsek, de itt van egy darab drót, ezzel az ablaknál próbáljon meg benyúlni és a zárgombot felhúzni.
A szőke boldogan kisiet a töltőállomás épületéből. Néhány perc múlva hangosan röhögve, a nevetéstől kicsordult könnyeit törölgetve belép egy férfi.
- Hát ez nem igaz! Hát ilyen nincs!
Mi történt uram? - kérdezi udvariasan a kutas.
- Képzelje el, kint van egy szőke nő, aki egy darab dróttal próbálja a kocsiját kinyitni - mondja a röhögéstől fuldokló ember.
- Uram!-csattan fel a kutas - Ön igen modortalan. Miért kell nevetni a más baján? Ön is kerülhet még hasonló helyzetbe, és akkor Önnek is jó lesz, ha egy darab dróttal ki tudja nyitni a kocsiját!
- Nem azon nevetek én! - mondja a férfi - hanem azt röhögöm, hogy az a szerencsétlen küszködik a dróttal, de bent ül egy másik szőke, aki irányítja, hogy: kicsit balra,kicsit jobbra.

Ezek is érdekelhetnek