Megosztás
Nézd meg mi történt!
Vidéken a lakodalmakat többnyire nyáron tartják. Az ilyen igazi nagy lagzikban többnyire mérhetetlen nagy evés ivás megy. Ilyen a kultúránk, ilyen a szokás.
Nem ritka az, hogy valaki egy kicsit többet iszik a kelleténél, vagy hogy valaki többet eszik, mint kéne, hiszen az ilyen lakodalmakban rendkívül jó ételekkel kedveskednek a vendég seregnek.
Sajnos nem mindenki bírja ám a nehéz zsíros ételeket. Hát ez történt egy kedves külföldi vendéggel is, aki a nagy evés ivás után önfeledten táncra perdült, és nem vette észre, hogy sajnos besikeredett a nadrágba az, aminek nem ott lenne a helye. Ezt a pillanatot a szemfüles lakodalmi fogadott fotós meg is örökítette.
Vidéken a lakodalmakat többnyire nyáron tartják. Az ilyen igazi nagy lagzikban többnyire mérhetetlen nagy evés ivás megy. Ilyen a kultúránk, ilyen a szokás.
Nem ritka az, hogy valaki egy kicsit többet iszik a kelleténél, vagy hogy valaki többet eszik, mint kéne, hiszen az ilyen lakodalmakban rendkívül jó ételekkel kedveskednek a vendég seregnek.
Sajnos nem mindenki bírja ám a nehéz zsíros ételeket. Hát ez történt egy kedves külföldi vendéggel is, aki a nagy evés ivás után önfeledten táncra perdült, és nem vette észre, hogy sajnos besikeredett a nadrágba az, aminek nem ott lenne a helye. Ezt a pillanatot a szemfüles lakodalmi fogadott fotós meg is örökítette.
Gondolatok, +1:
Veled szeretnék megöregedni,
s majdan együtt hallgatni az esti csendeket,
melyek szótlanul is elmesélik nekünk
a megmásíthatatlan boldog éveket.
Szeretném örökbe fogadni szép tekinteted,
megbújni benne, mint egykor hajdanán,
s a benne meglapuló csillagfényű könnyet
ajkamhoz emelni, hadd csókolja szám.
Szeretném kezed fogni, néha remegőn is,
így sétálva körbe-körbe az ódon helyeket,
s majd így lépve át magunkat a levélhulló őszbe,
hogy egyazon idő legyen, mi avarba temet.
Mert te értem születtél, és én érted születtem,
minket úgy alkotott Isten két keze,
hogy általa legyünk kincsei egymásnak,
s abban örök időt nyerjen az élet értelme.
Nekünk együtt kell élni, és együtt kell halni,
külön–külön már úgy sem léteznénk,
ezért fogd a kezem, és el ne engedd soha,
mert én, míg élek, szorítom a tiéd.
Veled szeretnék megöregedni,
s majdan együtt hallgatni az esti csendeket,
melyek szótlanul is elmesélik nekünk
a megmásíthatatlan boldog éveket.
Szeretném örökbe fogadni szép tekinteted,
megbújni benne, mint egykor hajdanán,
s a benne meglapuló csillagfényű könnyet
ajkamhoz emelni, hadd csókolja szám.
Szeretném kezed fogni, néha remegőn is,
így sétálva körbe-körbe az ódon helyeket,
s majd így lépve át magunkat a levélhulló őszbe,
hogy egyazon idő legyen, mi avarba temet.
Mert te értem születtél, és én érted születtem,
minket úgy alkotott Isten két keze,
hogy általa legyünk kincsei egymásnak,
s abban örök időt nyerjen az élet értelme.
Nekünk együtt kell élni, és együtt kell halni,
külön–külön már úgy sem léteznénk,
ezért fogd a kezem, és el ne engedd soha,
mert én, míg élek, szorítom a tiéd.
