Ezeket a képregényeket olvastuk...

Havonta jelent meg, és mi alig vártuk, hogy olvashassuk.
Aki kiolvasta, attól kölcsönkértük, és mi is adtunk olyat, amit neki nem volt meg, vagy még nem olvasott ki.

Az iskolában így cserélgettük egymás közt ezeket az újságokat. Szünetben, de volt, hogy órán is olvastuk, amit ha meglátott a tanár akkor bizony elvette. Milyen vicces ugye?
Mit nem adnának a mai tanárok azért, ha a gyerekek olvasnának, nem pedig a telefonjukat nyomkodnák…

Meg volt ennek a képregényeknek a maguk csodálatos kis hangulata. Ez is hozzá tartozik a szép gyerekkori emlékeinkhez.

Oszd meg, ha Te is olvastad.
Viccek, +1:
Azt mondja az apa a fiának:
- Gyere fiam, fogd a puskát, a kötelet, a kutyát, mert most megtanítlak medvét vadászni.
El is mennek, megállnak egy nagy fenyő alatt. A tetejébe ott a medve.
- Na most jól figyelj, elmondom, hogy járunk el. Én felmászok a fára, lelököm a medvét, a kutya úgy van betanítva, hogy amikor leesik valami a fáról a tökébe harap, erre összehúzza a négy lábát, te odaszaladsz, lekötöd és megvan a medve.
- Értem, értem, édesapám, de minek ide puska?

- ...hát, tudod azért fiam, mert ha netán a medve lökne le engem, akkor te fogd a puskát és lődd le a kutyát.

Ezek is érdekelhetnek