Vajon mi van a képen? Nyomj egy lájkot, ha tudod mi ez! :)

Nálunk otthon még a mai napig használatban van és igen hálás is eszköz, mert ilyen sok évtized után is egyszerűen tökéletesen működik. Itt megjegyezném mivel elavult, és nem épp a leg mutatósabb darab sokszor gondoltam, hogy ááá végezze a kukában és vettem is helyette újat és az új adta fel a harcot pillanatok alatt, először még csak görbült, majd el is törött. Ez a fajta szinte örök garanciás nem nyeklik - nyaklik össze - vissza és talán még az étel íze is finomabb lesz tőle... Vagy ezt már az ember csak beleképzelni. Mennyi lehetett az ára anno mikor vettétek 10 - 20 forint között? Akkor ne csigázzuk tovább a kedélyeket retró krumplinyomó, amivel azért akár gesztenyét, töpörtyűt is passzíroztunk.
Gondolatok, +1:
Az igazi táncban az a legszebb, ha messzire röpül tőled a társad, de te egyedül, magányosan pörögve is tudod, hogy visszatér hozzád. Ha nem tér vissza, nem volt igazi tánc.
Ha szerelmes vagy, minden táncról azt képzeled, hogy igazi. Nem az! Vannak szép táncok, örömteli táncok, pillanatnyi boldogságot, kéjt és önfeledtséget adó táncok – de nem igaziak.

Az igaz tánc kibírja a távolságot. Kibírja az öregedést. Kibírja az elengedést.
Kibírja, hogy sokáig nem látom, nem ölel, nincs mellettem, máshol jár, messze jár, nem is gondol rám… de a közös zenét mégis hallja, s ha eljön az ideje, visszatér hozzám, és együtt forgunk tovább.

Az igazi táncospárnak az a titka, hogy közös a zenéjük, és csak ők ketten hallják az egész világon. És ha ez a zene szól, egymásra gondolnak, s tudják, hogy ők összetartoznak.
Az ilyen tánc ritka manapság. Az igaz visszatér, ne félj! A nem igaziért pedig nem kár.

Ezek is érdekelhetnek