Megosztás
Igen, vannak olyan dolgok, amiket a nők máshogy éreznek, és máshogy értelmeznek. A férfiak szerint a nők kiismerhetetlenek!
1. A szerelem
Egy nő mindaddig szerelmes míg a férfi nem tesz érte valamit, hogy a szerelem elmúljon.
2. Őszinteség
Egy nő nagyon ritkán őszinte a férfival, valójában kegyes kis hazugságokkal terelgeti abba az irányba, ami számára megfelelő. Ezt nevezik úgy, hogy az orránál fogva vezeti…
3. A család
Egy nő, amikor családot alapít, akkor számára az egy életre szól, és ehhez tartja magát minden áron és minden helyzetbe. Azt hozzá kell tenni, hogy egy nőnek a család azt jelenti, hogy ő és a gyerekek. A férfi az másodlagos szerepet tölt be mindaddig, míg hosszú éveken keresztül nem bizonyítja hűségét a nőnek.
A női gondolkozás teljesen eltér a férfiétól, sokkal körültekintőbb és család centrikusabb. Egyet értesz ezzel?
1. A szerelem
Egy nő mindaddig szerelmes míg a férfi nem tesz érte valamit, hogy a szerelem elmúljon.
2. Őszinteség
Egy nő nagyon ritkán őszinte a férfival, valójában kegyes kis hazugságokkal terelgeti abba az irányba, ami számára megfelelő. Ezt nevezik úgy, hogy az orránál fogva vezeti…
3. A család
Egy nő, amikor családot alapít, akkor számára az egy életre szól, és ehhez tartja magát minden áron és minden helyzetbe. Azt hozzá kell tenni, hogy egy nőnek a család azt jelenti, hogy ő és a gyerekek. A férfi az másodlagos szerepet tölt be mindaddig, míg hosszú éveken keresztül nem bizonyítja hűségét a nőnek.
A női gondolkozás teljesen eltér a férfiétól, sokkal körültekintőbb és család centrikusabb. Egyet értesz ezzel?
Gondolatok, +1:
Amikor negyven éves lettem,
nagyon sokalltam ezt a számot;
egy évecskét hát letagadtam,
hosszabbítván az ifjúságot.
Nem tudtam akkor, mily parázslón
ifjú, aki csak negyven éves,
s magamat csalva ragaszkodtam
ahhoz az egy ellopott évhez.
Mikor azután ötven lettem,
– de csak negyvenkilencet mondtam -,
ma már tudom, – én balga lélek,
akkor is még, mily ifjú voltam.
És egyre szörnyűbb évek jöttek:
milliók haltak, ifjan égtek…
nem számoltam már életemmel,
mindegy volt már: mióta élek.
Mindegy volt már, hogy meddig élek,
– sorsom a messzi csillagokban, -
harcoltam, írtam? árva lélek,
egy elvadult embervadonban.
Hány év repült el így fölöttem,
lehetne száz, vagy ezer év is,
volt úgy, hogy majdnem összetörtem,
aztán szívem föléledt mégis.
Élek, mint ősi tölgy az erdőn,
évgyűrűimmel megjelölve,
s lombkoronás, magas fejemmel
zúgom a dalt, – tán’ mindörökre!
Amikor negyven éves lettem,
nagyon sokalltam ezt a számot;
egy évecskét hát letagadtam,
hosszabbítván az ifjúságot.
Nem tudtam akkor, mily parázslón
ifjú, aki csak negyven éves,
s magamat csalva ragaszkodtam
ahhoz az egy ellopott évhez.
Mikor azután ötven lettem,
– de csak negyvenkilencet mondtam -,
ma már tudom, – én balga lélek,
akkor is még, mily ifjú voltam.
És egyre szörnyűbb évek jöttek:
milliók haltak, ifjan égtek…
nem számoltam már életemmel,
mindegy volt már: mióta élek.
Mindegy volt már, hogy meddig élek,
– sorsom a messzi csillagokban, -
harcoltam, írtam? árva lélek,
egy elvadult embervadonban.
Hány év repült el így fölöttem,
lehetne száz, vagy ezer év is,
volt úgy, hogy majdnem összetörtem,
aztán szívem föléledt mégis.
Élek, mint ősi tölgy az erdőn,
évgyűrűimmel megjelölve,
s lombkoronás, magas fejemmel
zúgom a dalt, – tán’ mindörökre!
