Ütni kellett ha nem működött!

Ha nem működött akkor ütöttük, csapkodtuk, és bírta!
Nem ment szét, pedig az egész család ütötte.
De nagyon szerettük.

Éjszaka ezzel mentünk ki vécére, vagy ha ki kellett menni az udvarra, akkor ezt a zseblámpát vittük.
Ha elemet vagy izzót kellet cserélni benne, akkor még mi gyerekek is meg tudtuk csinálni, de inkább ütöttük, hátha csak az érintkezése rossz.

Emlékszik még erre a zseblámpára valaki?
Dobj egy lájkot, ha nektek is volt!
Gondolatok, +1:
Amikor napok múlva is ugyanúgy érzed az illatát, és még mindig visszhangzanak a fejedben a mondatai, vissza tudod idézni, milyen amikor csókol, és hogy milyen jó azt érezni, amikor átölel, és úgy érzed, semmire nincs szükséged rajta kívül.
Emlékszel a mosolyára, és arra, hogy a füledbe súgta halkan, hogy szeret. Amikor minden egyes búcsúzáskor úgy érzed, egy kis rész meghalt belőled, mintha kiszakították volna a szívedből. Amikor nem tudsz várni, hogy újra lásd, amikor pedig újra találkoztok, legszívesebben a nyakába ugranál, esetleg meg is teszed. Amikor egy életre elegendő sem lenne elég belőle, nem tudsz vele betelni, vele kelsz és fekszel, állandóan a fejedben jár... Nos, ez a szerelem

Ezek is érdekelhetnek