Megosztás
Mikor még ilyen kanna fedeléből ittuk a hűsítő vizet.
Emlékeim közt őrzöm, mikor gyermekkoromban, nagymamám ilyenbe öntött nekem vizet a nyári melegben. Miközben ittam éreztem a kannának a hideg fémes ízét a számban.
Lehet, hogy hülyén hangzik, de valahogy a kanna tetejéből sokkal jobban esett akkor a víz.
Mit nem adnék, ha csak még egyszer ihatnék ott abból a kannafedőből...
Tetszett neked ez a cikk? Oszd meg, hogy ismerőseid is elolvashassák.
Emlékeim közt őrzöm, mikor gyermekkoromban, nagymamám ilyenbe öntött nekem vizet a nyári melegben. Miközben ittam éreztem a kannának a hideg fémes ízét a számban.
Lehet, hogy hülyén hangzik, de valahogy a kanna tetejéből sokkal jobban esett akkor a víz.
Mit nem adnék, ha csak még egyszer ihatnék ott abból a kannafedőből...
Tetszett neked ez a cikk? Oszd meg, hogy ismerőseid is elolvashassák.
Gondolatok, +1:
Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzen vásárolt arany csomagolópapírt. Az apa nem tudta, hogy a kislány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot, amivel az apja számára készített ajándékot. Egy dobozba becsomagolta és a fa alá tette. Amikor szenteste az apja meglátta az ajándékot, kibontotta, látta, hogy a doboz belül üres. Azt mondta dühösen a lányának: - Tudod kislányom, az úgy szokás, hogy ha valakinek ajándékot adunk, akkor nem szabad üres dobozt adni. - De apa - így a lány - hiszen ez a doboz nem üres, tele van puszikkal, amiket én tettem el neked karácsonyra. Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a kislányt, bocsánatáért esedezve. A kislány átölelte apját és sírva bocsátott meg neki. Az apa egész életén át az ágy alatt őrizte az arany dobozt. Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta a dobozt és egy emlékezetes csókot vett ki belőle. Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal gyermekünktől, családunktól, barátainktól... Lájk ha tetszett:)
Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzen vásárolt arany csomagolópapírt. Az apa nem tudta, hogy a kislány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot, amivel az apja számára készített ajándékot. Egy dobozba becsomagolta és a fa alá tette. Amikor szenteste az apja meglátta az ajándékot, kibontotta, látta, hogy a doboz belül üres. Azt mondta dühösen a lányának: - Tudod kislányom, az úgy szokás, hogy ha valakinek ajándékot adunk, akkor nem szabad üres dobozt adni. - De apa - így a lány - hiszen ez a doboz nem üres, tele van puszikkal, amiket én tettem el neked karácsonyra. Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a kislányt, bocsánatáért esedezve. A kislány átölelte apját és sírva bocsátott meg neki. Az apa egész életén át az ágy alatt őrizte az arany dobozt. Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta a dobozt és egy emlékezetes csókot vett ki belőle. Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal gyermekünktől, családunktól, barátainktól... Lájk ha tetszett:)
