Emlékszel még milyen sokszor sütöttünk szalonnát?

Emlékszel még, hogy milyen jó egy közös szalonna sütés? Milyen jókat lehet beszélgetni?

Sajnos ez is egy olyan szokásunk volt nekünk Magyaroknak, ami lassan kimegy a divatból, és átveszi valami más, idegen szokás a helyét. Nagyot változott a világ körülöttünk, egyre jobban átalakulnak a szokásaink, pedig nem szabadna, hogy így legyen. Bár olykor, olykor még lehet néha érezni, hogy valahol szalonnát sütnek... de sajnos egyre ritkábban.

Ne hagyjuk, hogy feledésbe merüljön ez a régi jó szokásunk, hívjuk meg ismerőseinket, rokonainkat egy közös szalonnasütésre, vitassuk meg az élet nagy dolgait, beszéljük át gondjainkat. Ezek a régi jó szokásaink nagy értékek, hát elevenítsük fel őket.

Amennyiben tetszett neked ez a cikk, oszd meg, hogy ismerőseid is láthassák.
Viccek, +1:
Egy kollégám nagybátyja hazafelé tartott éjszaka a forgalmas városi bekötőúton. Csak az nem stimmelt, hogy erősen be volt rúgva, annyira, hogy talán még ránéznie se lett volna szabad az autóra, nemhogy vezetnie. A belső sávban poroszkált halál lassan, hogy ne tűnhessen fel senkinek. Ez a túlzott lassúság (és az időnkénti kilengések) lett a veszte. Hamarosan leintették a rendőrök.

Elég volt egyetlen pillantás vérben forgó, bamba szemeire, egyetlen szippantás a leheletéből, és elő kellett venniük a szondát. Felszólították, hogy hagyja ott a kocsit, és tartson velük a kapitányságra. Már épp vitték volna el, amikor két autó összeütközött a szemközti sávban. Szigorúan ráparancsoltak a részeg nagybácsira, maradjon ott, ahol van, és áttűztek helyszínelni. Emberünk viszont rájött, hogy ez az utolsó esélye, gyorsan elhatározta, hogy lelép. Mikor meggyőződött róla, hogy a rendőrök éppen nem láthatják, kereket oldott. Egyenesen a garázsba vitte az autót, és beszaladt rémült feleségéhez. - Ha jönnek a zsaruk, mondd, hogy influenzám van, és egész nap itthon voltam. Közelébe se mentem a kocsinak - hadarta. - Ja, meg hogy odabenn alszom az ágyikómban - fejezte be, és egy whiskeys üveget felkapva a szobájába indult.

Félóra múlva megjelent a rendőrség. A feleség kinyitotta az ajtót és még mielőtt a rendőrök megszólalhattak volna, előadta, hogy a férje egész nap ágyban volt, mert beteg, most is alszik, mit akarnak. - Ez esetben, asszonyom - szólalt meg végül a rendőr -, gondolom nincs kifogása ellene, ha benézünk a garázsba - és már nyújtotta is kezét a kulcsért. Az asszony zavartan odaadta, és ő is velük tartott. Amint beléptek, elállt a lélegzete. A rendőrök viszont azt látták, amire számítottak. Ott állt a gyönyörű rendőrautó, villogott a kék fény a tetején.