Emlékszel még?

Igaz, akkoriban nekünk gyerekeknek nem volt túl sokféle jégkrém ami közül választhattunk, de talán nem is kellett. Hiszen nekünk ott volt Leó jégkrém ami bár csak pár ízesítésben volt kapható, mégis imádtuk. Nem kellett sokat gondolkozni nekünk gyerekeknek azon, hogy milyet válasszunk, azt választottuk amilyen volt, és az akkor úgy jó is volt. Imádtuk. Ha épp vanília-csoki volt kapható a boltban akkor azt szerettük, ha puncs vanília akkor pedig azt.

Valójában akkoriban az élet is ilyen egyszerű volt. Ha volt pénzünk vettünk magunknak édességet, ha nemvolt, akkor pedig nem. Ennyi, és ezzel meg is volt oldva a dolog.

Az biztos, hogy ha mi, gyerekek kaptunk egy jégkrémet akkor annak nem volt ideje megolvadnia.
Sőt a műanyag pohárkából az utolsó csepp jégkémet is kivarázsoltuk az ujjunkkal, vagy ha pálcikás jégkrémet kaptunk, akkor ha elfogyott a jégkém a pálcikát még úgy üresen is órákig nyalogattuk.

Még ma is jó érzéssel tölt el, ha rágondolok milyen jó ízűen tudtuk enni ezeket a jégkrémeket a nyári szünetben. Gyermekkorunk kedvence volt, emlékszel?
Viccek, +1:
Van a kórházban egy orvos, aki állandóan disznó vicceket mesél a nővéreknek. Egy idő után megunják és elhatározzák, ha legközelebb belekezd, felállnak és egy emberként kivonulnak.
- Képzeljék! - kezdi legközelebb az orvos. - Éppen most hoztak a kórházba egy csomó négert; mint tudják, a négerek arról közismertek, hogy kifejezetten nagy a brá....
Nem bírta végigmondani, a nővérek kivonulnak. Az orvos utánuk kiált:
- Nem kell úgy sietni, még meg sem mondtam, hogy melyik kórterembe fektetik őket!

Ezek is érdekelhetnek