Megosztás
A sorkatonai szolgálat jó volt-e vagy sem?
Ezt mindenki döntse el maga, de az biztos, hogy ott nem tűrték meg a nyegle esetlen fiúkat.
Így elnézve a mai fiatalságot, sok fiatalra ráférne, hogy egy évre magára öltse az angyalbőrt. Hordtuk mi is, apáink is, és nagyapáink is.
Ez az ember faragó gúnya, még senkinek sem vált kárára.
Aki ezt a gúnyát felöltötte, arra valahogy jobban ragadt a hülyeség.
Emlékszel még milyen őrültségeket csináltál meg katona korodban?
Dobj egy lájkot, ha vannak szép emlékeid!
Ezt mindenki döntse el maga, de az biztos, hogy ott nem tűrték meg a nyegle esetlen fiúkat.
Így elnézve a mai fiatalságot, sok fiatalra ráférne, hogy egy évre magára öltse az angyalbőrt. Hordtuk mi is, apáink is, és nagyapáink is.
Ez az ember faragó gúnya, még senkinek sem vált kárára.
Aki ezt a gúnyát felöltötte, arra valahogy jobban ragadt a hülyeség.
Emlékszel még milyen őrültségeket csináltál meg katona korodban?
Dobj egy lájkot, ha vannak szép emlékeid!
Viccek, +1:
Az egyik óvodás csak ült a padon tétlenül, erre odament segíteni az óvónéni. Nagyon megizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát, ám erre a kis gyerek azt mondja:
- Óvónéni, fordítva van a lábamon!
A nő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és ismét nagy kínlódások közepette, most már rendesen felcibálta a kis gyerek lábára a csizmát.
- Na, most már jó?
- Ez nem az én csizmám.
A nő egyre idegesebb lett, őrült tempóban lerángatta a gyerek lábáról a csizmát, miközben az folytatta a mondókáját:
- Hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán. Ismét nagy erőlködések közepette ráadta a kisfiú lábára a csizmát.
- Na, ez kész. Hol a sapkád?
Mire a gyerek :
- A csizmámban...
Az egyik óvodás csak ült a padon tétlenül, erre odament segíteni az óvónéni. Nagyon megizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát, ám erre a kis gyerek azt mondja:
- Óvónéni, fordítva van a lábamon!
A nő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és ismét nagy kínlódások közepette, most már rendesen felcibálta a kis gyerek lábára a csizmát.
- Na, most már jó?
- Ez nem az én csizmám.
A nő egyre idegesebb lett, őrült tempóban lerángatta a gyerek lábáról a csizmát, miközben az folytatta a mondókáját:
- Hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán. Ismét nagy erőlködések közepette ráadta a kisfiú lábára a csizmát.
- Na, ez kész. Hol a sapkád?
Mire a gyerek :
- A csizmámban...
