Olyan volt nekünk mint egy mesekönyv

Olyan volt nekünk mint egy mesekönyv.
Amikor már egy kicsit is ment az olvasás, akkor már vettük elő és olvasgattuk.

Nagyon szerettük, mert rengeteg sok szép kép volt benne, és hozzájuk versecskék, mondókák.
Olvastuk, mint egy mesekönyvet, és szerettük mint egy mosó macit, vagy egy gőgös gúnárt.

Jó könyvek voltak, hiszen a mai napig jó szívvel emlékszünk rá...
Gondolatok, +1:
Egy szokványos, hétköznap este a férj és feleség a tévé előtt ült. Megszólalt a nő: „Fáradt vagyok és késő is van. Azt hiszem megyek és lefekszem.”

Előbb azonban kiment a konyhába, előkészítette a holnapi ebédnek valót, elmosogatott, kivette a zöldségeket a fagyasztóból, elkészítette a gyerekek másnapi szendvicseit, letörölte az asztalt, eltörölte az edényeket, a helyükre rakta, betöltötte a kávéfőzőt. Mindezt azért, hogy a reggel könnyebben induljon.

Ezután kivasalta a férje ingét, hogy legyen mit felvennie reggel, összeszedte a gyerekek szétdobált játékait. Majd valóban elindult lefeküdni. Fogat és arcot mosott, és még felvett egy ledobott törülközőt és a helyére tette. Ezután leellenőrizte a ház összes ajtaját, hogy mindenhol be legyen zárva. Bekukkantott a gyerekekhez, és jó éjt puszit adott

A férj észrevette, hogy a felesége még járkál.

„Azt hittem, hogy elmentél lefeküdni” – mondta.

„Még volt egy kis dolgom” – érkezett a válasz.

Megérkezve a hálószobába, előkészítette a másnapi munkába menő ruháját, és elmondott egy imát. Ekkor hallotta, hogy a férj kikapcsolja a tévét és bejelenti, hogy megy ő is lefeküdni. És így is történt. Két perc múlva az ágyban is volt, és hirtelen el is aludt.

Igen… a nők csodálatosak. Mindig gondolnak másokra is, legtöbbször viszont sajnos saját magukra nem. Ezen nem ártana változtatni. A férfiak részéről meg nem ártana több elismerés!

Ezek is érdekelhetnek