Megosztás
Amelyik kutya ugat, az nem harap!
A rutinnal rendelkező sofőrök rendkívül toleránsak, elnézőek az ügyetlen autó vezetőkkel szemben.
Míg azok akik nem rendelkeznek kellő rutinnal, vagy sok esetben nem tartják be a KRESZ szabályait, azok hajlamosabbak a „beszólogatásra” vagy mutogatásra.
Érdekes ugye? De mi lehet az oka?
A válasz nagyon egyszerű. Azok a sofőrök, akik rutinosan vezetnek, azok már a kiszámíthatatlan ügyetlen sofőrökre is jobban tudnak figyelni, és kellő rutinjuk van arra is, hogy ne menjenek bele konfliktus helyzetbe. Míg a friss jogsival rendelkezők vagy rutintalan sofőrök, nem érzik magukat biztonságba a kormány mögött ezért sokkal ingerültebben reagálnak minden nem megszokott helyzetre.
De mint tudjuk csak az a kutya ugat, amelyik nem harap…
Oszd meg, ha tetszett a cikk!
A rutinnal rendelkező sofőrök rendkívül toleránsak, elnézőek az ügyetlen autó vezetőkkel szemben.
Míg azok akik nem rendelkeznek kellő rutinnal, vagy sok esetben nem tartják be a KRESZ szabályait, azok hajlamosabbak a „beszólogatásra” vagy mutogatásra.
Érdekes ugye? De mi lehet az oka?
A válasz nagyon egyszerű. Azok a sofőrök, akik rutinosan vezetnek, azok már a kiszámíthatatlan ügyetlen sofőrökre is jobban tudnak figyelni, és kellő rutinjuk van arra is, hogy ne menjenek bele konfliktus helyzetbe. Míg a friss jogsival rendelkezők vagy rutintalan sofőrök, nem érzik magukat biztonságba a kormány mögött ezért sokkal ingerültebben reagálnak minden nem megszokott helyzetre.
De mint tudjuk csak az a kutya ugat, amelyik nem harap…
Oszd meg, ha tetszett a cikk!
Gondolatok, +1:
Milyen jó, mikor először mondja ki: anya,
Közben hozzád bújik, és aranylik mosolya.
Büszkeség tölt el, mikor feláll és feléd lép,
Két karod kitárva vigyázod őt, míg eléd ér.
Elérzékenyülve nézed, kis lábai mit bírnak,
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.
Aztán mikor az aprócska gyermeked beteg,
Idegességedben teljes tested-lelked remeg,
Lázas homlokát simogatva mesélsz őneki:
Ügyeled, ahogy a gyógyszereket beveszi,
Mosolyogsz, bár aggódva az orvost hívtad,
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.
Aztán rohannak az évek, felnő a gyermek,
Jönnek a kamaszkori, lángoló szerelmek.
Előbb csillogó szemmel együtt áradoztok,
Nagy csalódás, vele kell szomorkodnod,
Tőled vár vigaszt, hisz tebenned bíznak.
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.
Csak telnek az évek, és öreg, beteg leszel,
Tudod, hogy az orvosod mindhiába kezel.
Boldogságod már csak felnőtt gyermeked,
Könnyel szemében csókolja meg két kezed.
Ugrálsz körülöttük ahogy fájó lábaid bírnak,
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.
Milyen jó, mikor először mondja ki: anya,
Közben hozzád bújik, és aranylik mosolya.
Büszkeség tölt el, mikor feláll és feléd lép,
Két karod kitárva vigyázod őt, míg eléd ér.
Elérzékenyülve nézed, kis lábai mit bírnak,
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.
Aztán mikor az aprócska gyermeked beteg,
Idegességedben teljes tested-lelked remeg,
Lázas homlokát simogatva mesélsz őneki:
Ügyeled, ahogy a gyógyszereket beveszi,
Mosolyogsz, bár aggódva az orvost hívtad,
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.
Aztán rohannak az évek, felnő a gyermek,
Jönnek a kamaszkori, lángoló szerelmek.
Előbb csillogó szemmel együtt áradoztok,
Nagy csalódás, vele kell szomorkodnod,
Tőled vár vigaszt, hisz tebenned bíznak.
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.
Csak telnek az évek, és öreg, beteg leszel,
Tudod, hogy az orvosod mindhiába kezel.
Boldogságod már csak felnőtt gyermeked,
Könnyel szemében csókolja meg két kezed.
Ugrálsz körülöttük ahogy fájó lábaid bírnak,
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.
