Ezt a szívszorító filmsorozatot néztük akkoriban a tévében.

Az egész család közösen izgult a hányadtatot sorsú rabszolgalányért.

A magyar közönség olyan nagyon megszerette a sorozatot, hogy amikor a főhősnő, Izaura (Lucélia Santos) Magyarországra érkezett pár másik szereplővel, többek közt Leoncióval (Rubens de Falco), aki szerepe szerint a sorozatban gyötörte a rabszolgákat, de legjobban a szeretett Izauránkat a nézők megdobálták a repülőtéren.

Ilyen nagyon szerettük mi Magyarok Izaurát, a félvér rabszolga lányt.

Dobj, egy lájkot, ha Te is nézted!
Gondolatok, +1:
Az igazi női szépség, valahonnan a lélek legmélyéről fakad. Onnan mélyről sugárzik, és soha meg nem szűnik sugározni. Amíg a nő a szívére hallgat, addig szép marad nyolcvan évesen is. Húsz évesen még bármelyik nő lehet szép, de sokszor ebben a korban meglátszik már, hogy ki az aki belülről szép, és ki az aki csak a felszínen. Harminc évesen már egyre inkább meglátszik az arcvonásokon a belső szépség, az érzelmi intelligencia. A szív rajzolja a ráncokat az arcra. Negyven éves korra már a vak is megláthatja azt, ha egy ilyen különleges nővel áll szemben. Ekkora már nagy különbség tud kialakulni az érzelmileg telített, lelke mélyén is szép nő és az üres között. A kívül-belül szép nő negyven éves korára a legszebb. Igazi különleges szépség, kifinomult érzékekkel, sok megélt, megértett tapasztalattal. Ötvenévesen sem múlik szépsége és hatvan évesen kitűnik a tömegből, hetven évesen sincs mit megbánnia, nem vele volt kegyes az élet, ő volt kegyes az élethez.

Ezek is érdekelhetnek