Megosztás
Lehet, hogy furcsa, de jobban esett egy egyszerű piskóta, mint most bármilyen drága francos sütemény.
Akkoriban a nagymamák csak gondoltak egyet, és már kavarták is a piskótának valót, hogy nekünk gyerekeknek kedveskedjenek.
Olyan szép sárga piskótát azóta sem ettem.
Tisztán emlékszem a gáztűzhelyérre, aminek nagy fekete gombjai voltak és barna teteje. Ezzel a régi gáztűzhellyel tudtak azok a kedves nagymamák csodálatos piskótákat sütni.
Mit nem adnék, ha csak még egyszer ott alhatnék abban a konyhában, ha csak egy pillanatig is érezhetném azokat az illatokat.
Akkoriban a nagymamák csak gondoltak egyet, és már kavarták is a piskótának valót, hogy nekünk gyerekeknek kedveskedjenek.
Olyan szép sárga piskótát azóta sem ettem.
Tisztán emlékszem a gáztűzhelyérre, aminek nagy fekete gombjai voltak és barna teteje. Ezzel a régi gáztűzhellyel tudtak azok a kedves nagymamák csodálatos piskótákat sütni.
Mit nem adnék, ha csak még egyszer ott alhatnék abban a konyhában, ha csak egy pillanatig is érezhetném azokat az illatokat.
Gondolatok, +1:
Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek
Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek
