Itthon fel sem tűnik, de külföldön…

Külföldön egyre nagyobb híre van a magyar ételeknek.
A kint dolgozó magyar fiatalok, összeülnek és bográcsoznak, pont úgy, mint idehaza. És erre a külföldiek nem voltak felkészülve……

Mi magyarok alapjába véve vendég szerető emberek vagyunk. Ha mi közösen főzünk, akkor biztosan megkínáljuk a körülöttünk élőket is.
Talán ennek tudható be, hogy nem egy külföldi sajtó is több alkalommal írt a magyar ételekről, amiknek ízvilága szinte össze sem hasonlítható más nemzetek ételeivel.
A német sajtóban elsősorban a pörkölt erejét dicsérték, míg az angolok azon voltak meglepődve, hogy mennyire egyszerű körülmények között is el lehet készíteni egy ilyen ételkülönlegességet.

Abban mindannyian megegyezhetünk, hogy a pörkölt egy olyan étele a magyarnak, amit szinte bárhol bármilyen körülmény között el tud készíteni, és a siker sosem maradhat el.

Legyünk büszkék magyarságunkra, és a magyar konyhára!
Gondolatok, +1:
Amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.