Ezeket a képregényeket olvastuk...

Havonta jelent meg, és mi alig vártuk, hogy olvashassuk.
Aki kiolvasta, attól kölcsönkértük, és mi is adtunk olyat, amit neki nem volt meg, vagy még nem olvasott ki.

Az iskolában így cserélgettük egymás közt ezeket az újságokat. Szünetben, de volt, hogy órán is olvastuk, amit ha meglátott a tanár akkor bizony elvette. Milyen vicces ugye?
Mit nem adnának a mai tanárok azért, ha a gyerekek olvasnának, nem pedig a telefonjukat nyomkodnák…

Meg volt ennek a képregényeknek a maguk csodálatos kis hangulata. Ez is hozzá tartozik a szép gyerekkori emlékeinkhez.

Oszd meg, ha Te is olvastad.
Viccek, +1:
A benzinkutas felfigyel egy sírdogáló szőke nőre.
Kérdezi tőle,hogy mi a baj.
- A gyújtáskapcsolóban hagytam a kocsikulcsot, és az ajtót véletlenül lezártam a zárgombbal. Nem tudom,hogy nyissam ki.
- Sajnos én nem tudok a pult mögül kimenni, hogy segítsek, de itt van egy darab drót, ezzel az ablaknál próbáljon meg benyúlni és a zárgombot felhúzni.
A szőke boldogan kisiet a töltőállomás épületéből. Néhány perc múlva hangosan röhögve, a nevetéstől kicsordult könnyeit törölgetve belép egy férfi.
- Hát ez nem igaz! Hát ilyen nincs!
Mi történt uram? - kérdezi udvariasan a kutas.
- Képzelje el, kint van egy szőke nő, aki egy darab dróttal próbálja a kocsiját kinyitni - mondja a röhögéstől fuldokló ember.
- Uram!-csattan fel a kutas - Ön igen modortalan. Miért kell nevetni a más baján? Ön is kerülhet még hasonló helyzetbe, és akkor Önnek is jó lesz, ha egy darab dróttal ki tudja nyitni a kocsiját!
- Nem azon nevetek én! - mondja a férfi - hanem azt röhögöm, hogy az a szerencsétlen küszködik a dróttal, de bent ül egy másik szőke, aki irányítja, hogy: kicsit balra,kicsit jobbra.

Ezek is érdekelhetnek