Megosztás
Mi gyerekek karácsonytájékán csak a zselés szaloncukrokat vadásztuk a karácsonyfán. Csak akkor ettünk a másik fajtából, ha már az összes zseléset lelegeltük.
Persze mindég lehetett találni itt-ott egy egy darabot, hiszen a papírját mindig otthagytuk a fán, és csak a szaloncukrot vettük ki belőle. Szinte mesterei voltunk az üres szaloncukros papír visszacsomagolásának.
Ha mamáékhoz mentünk, akkor csak annyit kérdeztünk: „Melyik a zselés”
De szép emlékek is ezek. Dobj egy lájkot, ha te is a zseléset szeretted.
Persze mindég lehetett találni itt-ott egy egy darabot, hiszen a papírját mindig otthagytuk a fán, és csak a szaloncukrot vettük ki belőle. Szinte mesterei voltunk az üres szaloncukros papír visszacsomagolásának.
Ha mamáékhoz mentünk, akkor csak annyit kérdeztünk: „Melyik a zselés”
De szép emlékek is ezek. Dobj egy lájkot, ha te is a zseléset szeretted.
Viccek, +1:
Két gólya beszélget:
- Szia, mit eszel?
- Csak.
- Ez milyen válasz?
- Rövid, tömör. Nézd, ha te megkérdeznéd, mit eszem, én azt válaszolnám, békát. Erre te megkérded, finom-e.
Erre én azt mondom: igen. Erre te megkérdeznéd, adok-e. Mondanám, hogy nem. Te kérdeznéd, hogy miért nem, és erre én azt válaszolnám, hogy csak.
Két gólya beszélget:
- Szia, mit eszel?
- Csak.
- Ez milyen válasz?
- Rövid, tömör. Nézd, ha te megkérdeznéd, mit eszem, én azt válaszolnám, békát. Erre te megkérded, finom-e.
Erre én azt mondom: igen. Erre te megkérdeznéd, adok-e. Mondanám, hogy nem. Te kérdeznéd, hogy miért nem, és erre én azt válaszolnám, hogy csak.
