Megosztás
Házhoz mennek a felvásárlók!
Az olaszok után már a franciák is folyamatosan vásárolnak magyar gazdáktól házi készítésű kolbászt. Kimennek a vidéki gazdákhoz és óriási összegeket fizetnek a házi kolbászért.
Futótűzként terjed külföldön a Magyar házi kolbász jó híre.
Teljes üzletág jött létre a kolbász felvásárlásra és tovább értékesítésére. Érdekesség még az, hogy kizárólag háztól vásárolják a kolbászt, mert csak így lehetnek biztosak abban, hogy a kolbász valóban házi gazdaságokban készültek. Méltán lehetünk büszkék arra, hogy micsoda különleges és értékes dolog is a Magyar házikolbász. Jó hírnek könyvelhetjük el, hogy most végre a kisemberek pénztárcája vastagodik….
Dobj egy lájkot, ha te is szereted a jó házi kolbászt!
Az olaszok után már a franciák is folyamatosan vásárolnak magyar gazdáktól házi készítésű kolbászt. Kimennek a vidéki gazdákhoz és óriási összegeket fizetnek a házi kolbászért.
Futótűzként terjed külföldön a Magyar házi kolbász jó híre.
Teljes üzletág jött létre a kolbász felvásárlásra és tovább értékesítésére. Érdekesség még az, hogy kizárólag háztól vásárolják a kolbászt, mert csak így lehetnek biztosak abban, hogy a kolbász valóban házi gazdaságokban készültek. Méltán lehetünk büszkék arra, hogy micsoda különleges és értékes dolog is a Magyar házikolbász. Jó hírnek könyvelhetjük el, hogy most végre a kisemberek pénztárcája vastagodik….
Dobj egy lájkot, ha te is szereted a jó házi kolbászt!
Gondolatok, +1:
Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk.
Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan. Elég ha tudjuk, hogy Ő a világra jött, gondolhatunk rá. Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele. Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését.
Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a szeretet láthatatlan szövedékével. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett.
Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk.
Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan. Elég ha tudjuk, hogy Ő a világra jött, gondolhatunk rá. Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele. Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését.
Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a szeretet láthatatlan szövedékével. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett.
