Megosztás
Néha légy bolond, egy kicsikét!
Elrepül úgy a szürke gond,
Derül az ég.
Van abba valami báj,
Hogyha kacag a máj. Szárnyal a kedv, mint a kacsamadár!
Légy vidám, vagány akár egy srác!
Fújd meg a tülköt ,trombitálj, valamit játssz!
Ha baj van mégse legyen soha kedélyed lőporos,
Ne is figyelj oda, mint mond egy főokos!
Szerintem az bolond, ki téged mindezért paprikajancsinak mond.
Mézga Géza vagyok, nem lopom a napot.
De nyakamon a csacsika család
Elég nagy a rakás, de kicsi a lakás
És nem forgatja mesekacsaláb.
Van minálunk hajcihő, kitűnő hangulat,
Olyan, mint a vadnyugat zenebona, ricsaj.
Papa, mama, gyerekek csupa szív, szeretet
Egy se nyafog, kesereg tréfa csupán a baj.
Kriszta tiszta gyagya, mert vizes az agya -
Bemutatom lüke Aladárt.
Folyton marja, böki, mint cicust a Blöki,
Itt nincs elásva még a csatabárd.
Van minálunk hajcihő, kitűnő hangulat
Olyan, mint a vadnyugat: zenebona, ricsaj.
Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet
Egy se nyafog, kesereg tréfa a baj.
Elrepül úgy a szürke gond,
Derül az ég.
Van abba valami báj,
Hogyha kacag a máj. Szárnyal a kedv, mint a kacsamadár!
Légy vidám, vagány akár egy srác!
Fújd meg a tülköt ,trombitálj, valamit játssz!
Ha baj van mégse legyen soha kedélyed lőporos,
Ne is figyelj oda, mint mond egy főokos!
Szerintem az bolond, ki téged mindezért paprikajancsinak mond.
Mézga Géza vagyok, nem lopom a napot.
De nyakamon a csacsika család
Elég nagy a rakás, de kicsi a lakás
És nem forgatja mesekacsaláb.
Van minálunk hajcihő, kitűnő hangulat,
Olyan, mint a vadnyugat zenebona, ricsaj.
Papa, mama, gyerekek csupa szív, szeretet
Egy se nyafog, kesereg tréfa csupán a baj.
Kriszta tiszta gyagya, mert vizes az agya -
Bemutatom lüke Aladárt.
Folyton marja, böki, mint cicust a Blöki,
Itt nincs elásva még a csatabárd.
Van minálunk hajcihő, kitűnő hangulat
Olyan, mint a vadnyugat: zenebona, ricsaj.
Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet
Egy se nyafog, kesereg tréfa a baj.
Gondolatok, +1:
Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek
a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó, amíg egymásé vagyunk,
s addig a jó, míg átölelnek,
mikor marcangolva fáj
a keserű hiány,
és az a tudat, hogy vannak,
akik már csak fentről nézhetik,
mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek
a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó, amíg egymásé vagyunk,
s addig a jó, míg átölelnek,
mikor marcangolva fáj
a keserű hiány,
és az a tudat, hogy vannak,
akik már csak fentről nézhetik,
mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
