Diplomata táska! Neked volt?
Szerettük, pedig nem lehetett sem a hátadra sem pedig a válladra akasztani. Csak kézbe fogni, és ha sok volt a cucc akkor majd leszakadt a kezünk. De nagyon jól lehetett dobálni és csatázni vele.
Emlékszem az én "dipi" táskám olyan sokat volt reptetve, hogy tönkre ment a kapcsa és ezért csak a hónom alatt tudtam vinni. Ha kézbe vittem volna, kinyílt volna.
De a szülők, nagyszülők amikor meglátták csemetéjüket egy diplomata táskával a kezében, majd elolvadtak. Olyan okosnak tűnt ezzel a táskával a gyerek, még akkor is, ha épp olyan buta volt mint a tök. Melyik szülő gondolta volna azt akkoriban, hogy a szép diplomata táskával mi gyerekek micsoda csatákat vívunk az iskolában.
Akkoriban ez volt a divat, menő volt, mert olyan okosnak tűnt a gyerek vele. Pedig ha tudták volna a szülők…
Remélem te is emlékszel még rá!
Szerettük, pedig nem lehetett sem a hátadra sem pedig a válladra akasztani. Csak kézbe fogni, és ha sok volt a cucc akkor majd leszakadt a kezünk. De nagyon jól lehetett dobálni és csatázni vele.
Emlékszem az én "dipi" táskám olyan sokat volt reptetve, hogy tönkre ment a kapcsa és ezért csak a hónom alatt tudtam vinni. Ha kézbe vittem volna, kinyílt volna.
De a szülők, nagyszülők amikor meglátták csemetéjüket egy diplomata táskával a kezében, majd elolvadtak. Olyan okosnak tűnt ezzel a táskával a gyerek, még akkor is, ha épp olyan buta volt mint a tök. Melyik szülő gondolta volna azt akkoriban, hogy a szép diplomata táskával mi gyerekek micsoda csatákat vívunk az iskolában.
Akkoriban ez volt a divat, menő volt, mert olyan okosnak tűnt a gyerek vele. Pedig ha tudták volna a szülők…
Remélem te is emlékszel még rá!
Gondolatok, +1:
Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek
Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek