A játék volt a fontos, és nem az, hogy kinek milyen ruhája van...

A kisebb gyerekek a kinőtt ruhákat kapták meg a nagyobb testvértől.
Emlékszik még erre valaki?

A fiúk ezt nagyon nem szerették, főleg akinek nővére volt.
Járhatott lányos ruhákba.

Most vicces, de akkoriban azért nem volt ám ez olyan jó dolog.
Talán csak azért nem zavart annyira, mert akkoriban mindenkinél így ment.

Akkoriban valahogy jobban spóroltak a szülők, bár az is igaz, hogy a ruhák sokkal többet kibírtak. Pedig a gyerekek sem voltak angyalok, sőt, ők voltak azok akik csak igazán igénybe vették a ruhákat. Hiszen még igencsak nagy játszások mentek…

Emlékszik még valaki ezekre a szép időkre?
Viccek, +1:
5 srác érkezik a határhoz egy új Audi Quatroval.
- Jó napot kívánok, a papírokat kérném!
- Jó napot, tessék.
A határőr némi tűnődés után elkezd billegni a lábán.
- Hmm - hmm. Megkérném önöket, hogy álljanak félre az autóval!
- Miért, mi a gond?
- Az, hogy önök öten utaznak.
- Igen és?
- Nos, ez egy Audi Quatro. A Quatro az ugye négyet jelent, és mint
látszik, önök öten vannak, ezért nem mehetnek tovább.
- Hááá - hááá, ez marha jó poén volt, de most már talán lenne szíves
visszaadni az útlevelünket?
- Mondtam, nem mehetnek tovább, egyiküknek ki kell szállni.
- De ember, hisz a Quatro az a kocsira vonatkozik!
- Amit mondtam, megmondtam.
- Na jó, akkor beszélek a felettesével!
- Az kérem nem fog összejönni.
- Hogy - hogy nem fog összejönni? Ha én a felettesével akarok beszélni,
akkor magának kutya kötelessége idehívni!
- Mint már mondtam, sajnos ez lehetetlen!
- Mégis miért?
- Mert reggel óta azzal a két emberrel veszekszik abban a Fiat
Uno-ban.