Vigyázz mert pórul jársz! Hidd el, nem éri meg keménykedni...

Amelyik kutya ugat, az nem harap!

A rutinnal rendelkező sofőrök rendkívül toleránsak, elnézőek az ügyetlen autó vezetőkkel szemben.
Míg azok akik nem rendelkeznek kellő rutinnal, vagy sok esetben nem tartják be a KRESZ szabályait, azok hajlamosabbak a „beszólogatásra” vagy mutogatásra.
Érdekes ugye? De mi lehet az oka?

A válasz nagyon egyszerű. Azok a sofőrök, akik rutinosan vezetnek, azok már a kiszámíthatatlan ügyetlen sofőrökre is jobban tudnak figyelni, és kellő rutinjuk van arra is, hogy ne menjenek bele konfliktus helyzetbe. Míg a friss jogsival rendelkezők vagy rutintalan sofőrök, nem érzik magukat biztonságba a kormány mögött ezért sokkal ingerültebben reagálnak minden nem megszokott helyzetre.

De mint tudjuk csak az a kutya ugat, amelyik nem harap…

Oszd meg, ha tetszett a cikk!
Gondolatok, +1:
Köszönjük neked fiam, hogy hazajöttél,
mert mi már olyan öregek vagyunk,
mint fönt a padláson az a falióra
s a mutatónk már nagyon a temető felé mutat.
Szép szerén azt se tudjuk, csütörtök van-e, kedd-e?
Amikor jössz, az a mi vasárnapunk.

Apád még csak-csak, ide fut, oda fut,
de nekem már a kisajtóig is ménkü hosszú az út,
hányszor megemlegetem azt a körtefát,
amit a konyhaajtó elől fordított ki a bomba,
meg tudnék benne kapaszkodni, mint most a te karodba.
Talán ha bottal járnék! No még csak az hiányzik!

Fogom inkább a söprűt, azzal botozgatok el
a ház végéig, a kapuszájig, mint, hogy ha dolgom volna.

Csak várni ne kéne soha! Várni levélre, híradásra.
Ha kisiklik egy vonat, nem alszom éjjeleket --
A múltkor is, amikor Amerikába mentél,
a szemem belülről kisebesedett:

eljutsz-e? visszajutsz-e? ülsz-e még ide mellém?
mert nekem minden távolság: tenger és tüskebokor
és minden repülő lezuhan, melyen te utazol.

Mondom is a doktornak: doktor úr, hogyan lehet,
hogy én már a fölröppenő madártól is megijedek?
és annyi havat álmodok össze-vissza: hókazlat, hóhegyet
és mindegyik mögül a fiamat hallom -- igen, a köhögésedet,
de a fekete puskacsövek és messzelátók figyelik lépteimet.

Talán, ha én is kelek-forgok a világban amerre te,
nem féltelek a kilengő, magas házaktól
s a krokodilusos tavaktól se,
a mosolygó, késes emberektől, akik bankot rabolnak
vagy csak játszanak,
álarc van rajtuk, mint a szüreti bálos ördögökön
s bohócos nagy kalap,
de ki szegény: akkor is fél, amikor nevethetne, amikor örül,
ki van az én szívem is verve, hét vassal körös-körül.

Ezek is érdekelhetnek