Régi szép mesék…

De jó volt még nekünk, hogy ilyen csodálatos szép meséken nevelkedhettünk fel. Alig vártuk, hogy elkezdődjön a matiné, szinte még a zenéjét is itt hallom fülemben.

Mazsola és Tádé akiknek kis történeteik még ennyi idő elteltével is megdobogtatják szívünket.

Nyomj egy lájkot, ha Te is nézted őket akkoriban.
Gondolatok, +1:
Aranyosi Ervin: Az út végén…

Vajon az út végén, mi fog engem várni?
Kérdésre a választ, megfogom találni?
S addig vajon engem majd milyen út vezet?
Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?
Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?
Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?
Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?
Keresem a választ, utamon, míg élek!

Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,
ami lényeges volt, talán megtanultam.
Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,
mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.
Csak a mában élek és teszem a dolgom,
amint felmerülnek gondjaim, megoldom.
A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle,
vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle.
És ha majd egy napon az út végéhez érek,
majd angyalok várnak, csupa kedves lélek.
Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem,
csak emberként élnem, s őszintén szeretnem!

Ezek is érdekelhetnek