Megosztás
Sokak szerint az orrszőr gusztustalan. Kevesen tudják, de minél szőrösebb az orrlyukunk, annál jobban tudjuk szűrni a levegőben lévő porszemeket, és más egyéb szennyeződéseket.
Ezért kifejezetten csak azokat a szőrszálakat kell rövidebbre vágni amik kilógnak. Nem szabad olyan orrszőr nyírót használni amivel teljesen le lehet kopaszítani az orrlyukat.
Bár manapság a reklámokban ezeket az orrszőr nyíró gépeket ajánlgatják, és azt mutatják be milyen egyszerű a használata. Mégis elgondolkoztató, hogy ezek a szőrszálaknak fontos szerepük van a levegő szűrésében. Már csak azért is fontos meghagyni, mivel sajnos egyre szennyezettebb a levegő.
Ha hasznosnak találta a cikket, kérem támogassa egy megosztással.
Ezért kifejezetten csak azokat a szőrszálakat kell rövidebbre vágni amik kilógnak. Nem szabad olyan orrszőr nyírót használni amivel teljesen le lehet kopaszítani az orrlyukat.
Bár manapság a reklámokban ezeket az orrszőr nyíró gépeket ajánlgatják, és azt mutatják be milyen egyszerű a használata. Mégis elgondolkoztató, hogy ezek a szőrszálaknak fontos szerepük van a levegő szűrésében. Már csak azért is fontos meghagyni, mivel sajnos egyre szennyezettebb a levegő.
Ha hasznosnak találta a cikket, kérem támogassa egy megosztással.
Gondolatok, +1:
Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.
Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha áltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell…
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jó barát már egy se vár –
…szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.
Várj reám! Ó átkelek
minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
„Szerencsés legény”.
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám, ahogy
senki sem tudott.
Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.
Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha áltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell…
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jó barát már egy se vár –
…szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.
Várj reám! Ó átkelek
minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
„Szerencsés legény”.
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám, ahogy
senki sem tudott.
