Emlékszik még valaki ezekre a szép időkre?

Mindig minket, gyerekeket küldtek a boltba szódás patronért.
De nem bántuk, mert a boltba járás egyébként is olyan gyerek munka volt, és a visszajáróból vehettünk magunknak valamit.

Akkoriban pár forintból vehettünk nyalókát, vagy egy kisebb csokit.
Ezért nem bántuk mi, ha menni kellett.
Sőt, olykor a gyerekek még civakodtak is, hogy ki menjen a boltba, vagy néha a testvérek közösen mentek.

A szóda mellé vettünk szörpöt. Emlékszem, milyen jól esett az a habos málnaszörp azokban a nyári melegekben...
Viccek, +1:
Szülőszobán:
- Asszonyom, önnek gyönyörű, lángvörös hajú gyermeke született!
- Doktor úr, kérem segítsen! Látja, én fekete vagyok, és a férjem is az! Te jó ég, amint meglátja a gyereket, azonnal rá fog jönni, hogy megcsaltam! - sír-rí az asszonyka. Az orvos megsajnálja ..
Kimegy Apukához, aki tűkön ül a folyosón. Behívja az orvosi szobába és nagy komolyan megszólítja:
- Uram, lenne egy pár kérdésem mielőtt láthatja a gyermekét. Mondja, hányszor szeretkezik ön a feleségével? Naponta, esetleg naponta többször?
- Annyira nem sűrűn, doktor úr.
- Hetente?
- Hát azért annyira sem sűrűn, doktor úr.
- Akkor mégis hányszor???
- Hát havonta-kéthavonta talán...- vallja be szégyenkezve a férj.
- Na akkor kedves Apuka most bemegy a szülőszobába, és megnézi mit művelt azzal az elrozsdásodott szerszámával!

Ezek is érdekelhetnek