Bizonyára sokunkban él még az a kedves gyermekkori emlék, mikor a lefekvés ideje a TV macihoz volt igazítva. Valljuk meg őszintén a TV maci nagy segítségére volt a 70-es 80-as 90-es években a kisgyermekes szülőknek. Hiszen ez a szerethető kis kedves figura minden este az esti mese előtt összepakolt a szobájában, megfürdött, fogat mosott és lefeküdt az ágyába, hogy megnézhesse az esti mesét. Így mutatva jó példát az akkori gyerekeknek, mindezt úgy hogy észre sem vették a gyerekek, hogy ennek nevelési szándéka volt. Talán jó lenne, ha a mai gyerekek is valami hasonló szerethető műsorokat látnának a televízióban, mint az akkori gyerekek. Hiszen gyermekkori emlékek fogják meghatározni, hogy milyen felnőtt válik belőlünk.
Gondolatok, +1:
Néha tudomásul kell venni, hogy nem vagyunk ugyanolyan fontosak másoknak, mint ők nekünk.
Ezért sem hiszek az ígéretekben: a “majd jövök”, meg “majd találkozunk”, meg “elmegyünk ide-oda”, meg “majd kereslek”, meg “szeretlek” ,vagy egyáltalán “számítasz valamit”.
Mert ha valaki azt akarja, hogy jelen legyek az életében, az helyet csinál benne.
Néha tudomásul kell venni, hogy nem vagyunk ugyanolyan fontosak másoknak, mint ők nekünk.
Ezért sem hiszek az ígéretekben: a “majd jövök”, meg “majd találkozunk”, meg “elmegyünk ide-oda”, meg “majd kereslek”, meg “szeretlek” ,vagy egyáltalán “számítasz valamit”.
Mert ha valaki azt akarja, hogy jelen legyek az életében, az helyet csinál benne.