Nem kell senkinek a kék eper!

Nagy mennyiségű kék eperkeret hozott be hazánkba egy gyümölcs kereskedő, de meglepődött mert nem kellett senkinek.
Lehet, hogy mi konzervatívak vagyunk az eper terén? Meglehet, de valahogy az én véleményem is az, hogy az eper az piros, és ez így van jól. Így pirosan ettük gyermekkorunkban, és ez a kék szín valahogy olyan mű, olyan nem természetes. Jó lenne, ha legalább az ilyen egyszerű dolgokat, mint az eper, legalább azt hagynánk úgy ahogyan az van, nem kell ezt cifrázni.
Oszd meg, ha Te is egyetértesz ezzel.
Gondolatok, +1:
Meg kell tanulni valamit... Elhagyni azt a helyet, ahol számodra már nem nyílik ajtó. Ahol bezárultak a lehetőségek, ahol véget ért valami. Meg kell tanulni elfogadni a szót: vége. Ennyi volt. Ízlelgesd. Tudom, keserű. Senki sem mondta, hogy könnyű lesz. Szedd össze magad, és ha megsirattad a tetves múltat, egyenes derékkal menj, és nyisd ki az újabb ajtót. Nem foglak hitegetni. Senki nem fogja a kezed, azon az ajtón egyedül kell belépned. És tudod mit? Nagyon valószínű, hogy az ajtón túl senki sem vár. Nehéz lesz. Nagyon. Egy ideig.

Ezek is érdekelhetnek