Nagyon szerettük...

Ha vettünk a boltban, akkor ahogy hazaértünk azonnal fel kellett bontani.
Emlékszel még a reklámjára? Nézd meg a videót!

Ma már biztosan nem engedélyeznék, hogy négercsók néven forgalmazzák ezt a finomságot, de akkoriban ez olyan természetes volt, hogy senki nem botránkozott meg érte.
Mi gyerekek ritkán jutottunk hozzá, hiszen nem volt túl olcsó, de a nagyobb bevásárlásoknál ezt is megvették szüleink, és mi gyerekek alig vártuk, hogy hazaérjünk és ehessük.



Négercsók, szinte még most is érzem a számban az ízét. Emlékszel még rá?
Viccek, +1:
Egy parasztbácsi sétál a Hortobágyon, már nagyon szomjas, egyszer csak meglát egy kutat. Odasiet, felvesz egy kavicsot és beledobja, de nem hallja, hogy hol az alja.
Erre megfog egy fadarabot, beledobja, de most se hallja, hogy hol az alja.
Már nagyon ideges és szomjas, meglát egy nagy üllőt és beledobja, de még mindig nem hall semmit. Ekkor hátranéz és látja, hogy egy kecske rohan felé és fel akarja öklelni.
A bácsi gyorsan félreugrik, a kecske pedig beleugrik a kútba. Ezt nagyon nem érti szegény öreg.
Kisvártatva jön egy ember és megkérdi az öreget, hogy nem látott-e erre egy kecskét. Erre a bácsi ezt feleli:
> - Dehogynem! Épp az előbb ugrott bele a kútba.
Erre a férfi azt mondja:
- De hát az lehetetlen! Egy rohadt nagy üllőhöz volt kikötve!

Ezek is érdekelhetnek