De jó is volt ez akkoriban!

Lehet, hogy akkoriban nem volt ilyen sokféle fagyi, de mégis akkoriban valahogy más volt minden.
Az biztos, hogy nem volt ennyi kimondhatatlan nevű fagyi és ha nekünk gyerekeknek volt egy bélásunk (kétforintosunk) rögtön elfagyiztuk. Soha semmi bajunk nem volt, akkoriban nem volt ennyiféle allergia és más furcsa betegség. Képesek voltunk egész nap mezítláb szaladgálni és néha olyan mocskosak voltunk, hogy az esti fürdővíz szinte fekete lett tőlünk. Így volt ez jó, így volt ez szép.

Te is emlékszel még ezekre az időkre?
Viccek, +1:
A benzinkutas felfigyel egy sírdogáló szőke nőre.
Kérdezi tőle,hogy mi a baj.
- A gyújtáskapcsolóban hagytam a kocsikulcsot, és az ajtót véletlenül lezártam a zárgombbal. Nem tudom,hogy nyissam ki.
- Sajnos én nem tudok a pult mögül kimenni, hogy segítsek, de itt van egy darab drót, ezzel az ablaknál próbáljon meg benyúlni és a zárgombot felhúzni.
A szőke boldogan kisiet a töltőállomás épületéből. Néhány perc múlva hangosan röhögve, a nevetéstől kicsordult könnyeit törölgetve belép egy férfi.
- Hát ez nem igaz! Hát ilyen nincs!
Mi történt uram? - kérdezi udvariasan a kutas.
- Képzelje el, kint van egy szőke nő, aki egy darab dróttal próbálja a kocsiját kinyitni - mondja a röhögéstől fuldokló ember.
- Uram!-csattan fel a kutas - Ön igen modortalan. Miért kell nevetni a más baján? Ön is kerülhet még hasonló helyzetbe, és akkor Önnek is jó lesz, ha egy darab dróttal ki tudja nyitni a kocsiját!
- Nem azon nevetek én! - mondja a férfi - hanem azt röhögöm, hogy az a szerencsétlen küszködik a dróttal, de bent ül egy másik szőke, aki irányítja, hogy: kicsit balra,kicsit jobbra.

Ezek is érdekelhetnek